Bálint Szilárd a Bretteren




A hétfői Bretter kör vitaindítója meredek filozófiai társításokkal indult (Nietzsche, Derrida), említett valamit a képek átalakulásáról a képzetek felé, majd az érzékszervek működése és a közöny viszonyát kiemelve eljutott a versek belső feszültségéig (az agresszivitás és gyengédség között).
 
Bálint Szilárd alkotásai kapcsán Ilyés Zsolt egyetlen kérdést tett fel – hogy a későbbiekben még több lehessen – milyen buktatókkal terhesek a szövegek?
 
 

Ilyés Zsolt (b) és Bálint Szilárd (j)

Ilyés Zsolt (b) és Bálint Szilárd (j)


 
Először is a versek nagyon hosszúak, nagyon jó ritmikai formagyakorlatok, viszont – ahogy Gál Hunor és Kulcsár Árpád is megjegyezte– a szóhasználatuk disztingválatlan, összecsapott, olykor csak a rím kedvéért kerülnek bele bizonyos kifejezések.
 
Gothár Tamás szereti a versek képi világát megfigyelni, a bretteres jelszó („működik”) elhangzik itt is, bár óvatosan. Néhány képi megoldásra lehet építeni, de összességében a nyelvezet régies – több helyről is felszólalnak a közönségből, hogy kortárs irodalmat is kellene olvasni. Ajánlanának is a fiatal szerzőnek, akiről megtudtuk, hogy református teológiát tanul.
 
 
bsz2
 
Nem kis vitát vált ki a szövegek sajátos maszkulin perspektívája. Arra lyukadunk ki, hogy a versek érzelemvilága heves és kamaszos, amit nincs értelme sokat elemezgetni, ugyanakkor az est hátralevő részében mégis ez kapja a nagyobb reflektorfényt. Ilyés Zsolt úgy enyhítené a vitát, hogy a „dominancia mint megismerésforma” van jelen a versekben, Sárkány Tímea azonban megkérdőjelezi: hogyan is képzeli el a megismerést magát a szerző? Erre azért nem sikerül megfelelő választ kapni, mert a heves indulatok (többnyire szerelem, szenvedés, tárgyiasítás) nem eléggé artikuláltak, fogalmilag előbb halnak meg a szövegben, mint hogy az olvasó valódi fogódzókat kapjon a megértésükre. Horváth Benji, aki először említette a kamaszérzelmeket, egyfajta sunyiságot is vél fölfedezi a szövegekben, ami miatt a szerző sem veheti teljesen komolyan magát. A versek azonban Varga Melinda és Bréda Ferenc szerint is sima formagyakorlatoknak számítanak, így nem érdemes olyan hátsó szándékokat és nagy elméleti megalapozottságot belelátni a szövegekbe, mint amilyen kritika az egész est alatt kiforrott.
 
 
bsz1
 
Bálint Szilárd az utolsó szó jogán kicsit megszeppenve, tömören reagált: nemrég kezdett kortárs irodalmat olvasni (ami nem baj), és megpróbálkozik a következőkben szabadabb formákkal is, ahol a gondolati tartalom megszerkesztettebb és nem esik áldozatul a forma természetellenességének.
 
 
 
 

Megosztás:Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on Twitter