begyullad




Viorel Toma: Régi hangszerek

 
 

az enyémek még ezek az első esték

némileg emelkedetten      szabadon

egy hideg hét görcseitől       7 és 9 között

a nedves föld szaga

füst táncol a reflektorokban     városom kék erei

combja közt egy doboz cigaretta

meggyújt egyet visszanéz rám

aztán el       van közös múltunk

persze szerelmesek voltunk mind

jövőnknek kertje volt ez

hagyjuk

 

lángolunk

e hangos béke napjaiban

mind felnőttek       a gyerekszoba terrorjai

próbálkoznak

idegen játékosok vagyunk       exotikusak

együtt vagyunk üresek       és csak a rajongókért

csináljuk

de ma este van hitünk

 

a ma este más

megváltozott a minta

most olvad ki        a befagyott forma

 

ma este kivérzi a beton      az ifjúság forrásait

ma este a bőrömön a sebek          száradnak és

csendesednek

ahogy alattuk a folyadék áramlik könnyedén

 

ahogy elköszönök

a hangom szinte elektromos
 

és hazafelé        begyullad egy fa

az eljövendő dolgok         lila ködében