Benő Attila versei




Árkossy István: Szent György

 

(Megérkezés)

 

 

Megérkeztem.

Megtisztítom magam

mindattól, ami rám tapadt,

bogáncsoktól, tövisektől.

 

Ami volt, belőlem kiszakad.

Levetem találgatásaim.

Kinéznék magamból.

Túl a tekintetek botlásain.

 

Régvolt képek, foltos vázlatok.

Félretolom a múltam.

Elfüggönyzök minden távlatot.

 

A szélben a gondolat lebben.

 

Vagyok a nincstelenben.

 

Kisimulnak, olvashatóvá lesznek

összegyűrt, elvetett tények.

 

Elhagyom várakozásaim,

mint fölösleges kelléket.

 

Magamban félúton elakadtan

vagyok a vagyontalanságban,

látomást levedve, ágról szakadtan.

 

Lassítom a tüneményeket,

a fűszálak száradását,

a kósza szél áramlását.

Érintések már nem fénylenek.

Nő a súlya az árnyaknak.

Ázott könyvek száradnak.

 

Vagyok

az útvesztő időben.

El-eltűnve,

mindig visszatérőben.

 

 

(Szél-futamok)

 

 

A lombok között

indulni készülnek az árnyak.

A lég könnyed sóhaja.

 

*

Élő-holt porszemeket

görget a szél.

Morzsolódnak az égitestek.

 

*

Csak a szél, a szél maradandó.

Kopnak, fogynak, kavicsok, kövek.

Volt-nincs tünemények.

 

*

Távoli légáramlatok érintése.

Alvó fűszálak felrebbennek.

Koraérett sápadtság.

 

*

Vissza-visszatérő ritmus üteme.

Szól a szél, engednek a csontok.

Régvolt lelkeket lapoz az idő.

 

 

(Hamurétegek)

 

 

Kialudt tüzek,

régvolt lángok foltjai,

hamurétegei alatt,

a csalódások hamvai alatt

érdes kőzetek között

megkövült árnyak közt ébren,

a tömény szürkeség

mélyrétegében

még mindig izzik, lélegzik

ki nem olthatón

el nem fojthatón

egy darab parázs,

ismétlődő

szellemnyi villanás.

 

 

(Hiteltelenség)

 

 

Önmagamból

kilakoltattan

 

tengek-lengek

mint hajléktalan,

 

sáros, mázos

korba ragadtan.

 

 

(karantén)

 

 

A polgár vesztegzárban vár.

Szabadon, összevissza jár

a bekötött szájú halál.

 

 

(irány)

 

 

Fekete vasrácsos kapu

már félig nyitva.

Benned a mozdulatlanság,

a lépés titka.

 

 

(változás)

 

 

Betontörmelék közt

új fűszállak lendülnek frissen.

Ha minden változik,

miért nem változik semmi sem?

 

 

(mozi)

 

 

Lepereg a színes filmözön.

Marad a fehérvászon-közöny.

 

 

(új helyzet)

 

 

Szivárvány-karó

a föld testébe szúrva.

Váratlan való.

 

 

(Kódex)

 

 

Iniciálé

mosolya. Majd egyhangú

jeleink sora.

 

 

(pirkadat)

 

 

Éjsötét posztó.

Csak tünemény. Mint olló,

megvillan a fény.

 

 

(Folyékony tükör)

 

 

Sötét vizeken

utcai lámpák fénye:

sok elszórt érme.

 

 

(előszoba)

 

 

Üres a fogas.

Hosszú kabátod súlya

énrám akasztva.