Beszélgetések könyve




 

 

Egyed Emese: Vasárnap. Versek játék közben. Láng Orsolya rajzaival. Gutenberg Kiadó, Csíkszereda, 2019.

 

 

Gyerekzsebbe férő, Láng Orsolya rajzfantáziáival illusztrált kötettel jelentkezett ezúttal Egyed Emese – hogy gyerek­verskötet-e, kérdéses, számomra elsősorban a beszélgetések és a tanulás könyve, verses napló és verses levél formájába bújva, alkalmakhoz kötődően. Hatciklusnyi vers, gyerektekintetek révén feltáruló világ, az e világra eszmélés pillanatai mondókákban, altatókban, imákban. A teremtés könyve, a gyerekrajzok/-mondások révén teremtett sajátos, gyermeki világé, amelyhez kulcsot az együtt látás révén nyerünk. Meg lehet-e tanulni gyermeki szemmel ámulni a világra, életet lehelni a gyerekrajzba, nevet adni a megnevezhetetlennek? Erről a tanulásról, az együtt szemlélődés folyamatáról kaphatunk ízelítőt a versekből – kérdések nélkül azonban ez a világ nem érthető. Ezért nem csak és nem elsősorban a gyermek, hanem a felnőtt kérdez ezúttal, kérdez és beszéltet/beszélget. A gyerek mesél elképzelt országairól, teremtett világáról: „– Levegőt viszek, levegőt viszek!/nem homok ez, nem homok ez, nem hiszed?/(Oldalvást megy, kezek a hát mögött:) – Levertem kezemről a levegőt!” (Lyukasmarkú vers) Tanulni kell a mostot és a holnapot, a várakozás türelmét, a „tigrisbajszra” írt verseket, a „nyír kérgére szavakat,/csöndlabdára álmokat” (Megtanulhatsz), tanulni kell a gyermeki félelmet, az adott szó hatalmát, a gyerekharag erejét: „Ha pedig nem játszol velem,/az árnyékodat szerteszórom, a hallgatásod fűzöm tűbe/ – semmit, semmit nem kérdezek// …Tegnapi mesék elenyésznek,/friss kenyerek helye kihűlt./ Ígérted: játszol ma velem./Két sietés közt várlak/ (várlak)” (Várakozik).

 

Egyed Emese versei nem általában szólnak a gyerekekről – arcot, nevet kapnak szereplői, a családias hangnem a kötet egészét végigkíséri, Gergő és Péterke tekintetén keresztül tárul elénk a Vasárnap világa. Az alkalmi versek hagyományára már korábbi köteteiben is támaszkodó szerző ezúttal a gyerekversek műfajában is az alkalmiság eszköztárához folyamodik – egy utazás, egy szejkei könyvvásárlás, egy nyári zivatar, a születés, a testvér, háromévnyi hatalom története a kötet, amelynek alkalmi jellegét az Ezüst tinta ciklus más-más gyereket megidéző versei erősítik: „A verssátor közelében/sokan vannak, százan éppen” (Versek napja).