Beszélgetések művész-életutakról Nánó Csaba Az élet körhintáján című könyvbemutatóján




Nánó Csaba Az élet körhintáján című interjúkötetének bemutatójára január 30-án délután héttől került sor Kolozsváron, a Vallásszabadság házában. A szerző beszélgetőtársai Derzsi Ákos, az Europrint kiadó igazgatója, valamint Makkay József, az Erdélyi Napló főszerkesztője voltak.

 

Derzsi Ákos kiadóvezető kezdte a beszélgetést, az idén húsz éves Europrint kiadóról, a nyomdászszakmáról és az olvasói szokásokról tett említést, kiemelte ugyanakkor a Nánó Csabával rég tartó közös munkát, Az élet körhintáján ugyanis egy riportkötet-sorozat harmadik darabja, ezen kívül pedig volt még egy közös projektjük. A szót ezután Makkay József vette át, aki, mielőtt megkezdte volna író-olvasótalálkozók forgatókönyvét idéző párbeszédét Nánó Csabával, az Erdélyi Napló történetiségéről, ideológiai-szellemi hátteréről beszélt. Nánó Csaba az Erdélyi Napló kultúr-rovatának főszerkesztőjeként dolgozik, így az utóbbi tíz évben leginkább a színházra, a képzőművészetre fektetett hangsúlyt, hiszen a riportok többsége is az újságban jelent meg a könyvbe szerkesztés előtt.

 

 

 

Makkay József in medias res kérdésére válaszolva, mely szerint miért éppen a színház Nánó Csaba érdeklődésének fókusza (úgy, hogy szakmailag nem a színház embere), a szerző elmondta, már gyerekkorában kialakult egy erős kötődés a színház, színészet világa felé. Szocializációjából kimaradtak a gyermekszínházak, a bábszínházak, szülei már a kezdetekben színházba vitték őt, ugyanakkor számos színészbarát látogatta a családot, a későbbiekben pedig maga is csatlakozott egy amatőr színjátszó csoporthoz. Mindeközben erőteljesen vezette a kíváncsiság, igyekezett belelátni a háttérfolyamatokba, a szakma színfalak mögötti nehézségeibe.

 

A sorozat első kötete huszonöt évvel korábbra, a Szabadság napilapnál végzett munka idejére tehető, azóta ötven interjú gyűlt össze, ezeket rendezték három kötetbe. Az első kötet vezérelve elsősorban az elhunyt kolozsvári színészcsillagok életútja, második kötetben az aktív, de már idős, életpályájuk végén levő színészek története a fókuszpont, a harmadikban pedig olyan külföldi színészek, művészek kerültek fókuszpontba, akiknek valamilyen kapcsolódási pontja van Kolozsvárral – mondta el Nánó Csaba. Bár számos hazai és magyarországi színésszel, művésszel készült interjú olvasható a könyvben, különös és kellemes élményként emelte ki a Törőcsik Marival való találkozást (a kötet címe, Az élet körhintáján is Törőcsik filmjére rímel), ugyanakkor a Bodrogi Gyulával, Koltai Róberttel vagy Földes László Hobóval való interjú is külön említést érdemelt.

 

A személyes reflexiók, az interjúkészítés hogyanjaiba való betekintés mellett Makkay József kérdéseiben a sajtókultúrára, színész és újságíró viszonyára, és ennek területi meghatározottságára, a különbségekre is összpontosított. Amint kiderült, Nánó Csaba a bizalom kiépítését és az erre való alapozást érzi a leghangsúlyosabbnak akkor, amikor egy interjúalany átadja szakmai és személyes életútját az újságírónak, ezáltal pedig az olvasóknak. Továbbá kihangsúlyozta, hogy ő mint (újság)író sosem érezte igényét a bulvárosabb, szenzációhajhász attitűdnek, így a botránysajtózás műfaja is távoli tőle (és állítása szerint az erdélyi újságírástól is), ehhez is köthető a válaszadók, a kérdezettek hozzáállása, szívélyessége és nyitottsága.

 

A reklám helyeként vagy csak reménykeltés és szemcsillogtatás céljából, de kérésre Nánó Csaba megosztotta a közönséggel jövőbeli terveit, így például a már meglévő körülbelül ötven interjú kéziratát és a sorozat kibővítésének tervét, ugyanakkor az új művészgenerációval való riportkészítés dilemmáit és izgalmait is. Zárszóként reflektált öt évvel ezelőtti súlyos betegségére, amely mintegy felkiáltójelként azt erősítette meg benne, nem lehet halasztgatni a dolgokat, talán ehhez a felismeréshez is kötődik az, hogy az első kötetet még kettő követte és egy  negyedik kötetre való szöveganyag is megvan már ,,a tarsolyában’’.