Betlehem a Miskolci utcában




József szeme szúrós, Mária kering.

Pucér ostorfák karéjában dereng a falatnyi ég.

Hold és nap együtt riszálja rajta magát,

opáltengerén dióhéj-bölcső ring,

bronzba önti a házak falát.

 

József bőszen üvölt, Mária szipog,

egymás sebeire licitálnak,

kinek fájt jobban, ha a másik ütött,

míg hurutos nyákot köhögnek az ágak

a civódó Szent Család fölött.

 

József horkan és felszáll a holdra,

dióhéj-bölcsőjük felborul az égen.

Fellegekbe süllyed, holdzátonyra fut,

Mária megáll, ha lemegy a nap,

kigyullad megannyi utcai lámpa,

Mocsárrá válik a színarany ráma,

elsodorja a Rákos-patak.