Bevezetés a szorongásba – Gothár Tamás a Bretteren




Hétfőn, október 15-én az évadkezdő Bretter kört az első kötetes Gothár Tamás versei nyitották. Már Horváth Benji vitaindítójában is feltűnt, de a felolvasást követően is alapvető vita tárgyát képezte, hogy a szövegekben mennyire van jelen (ha jelen van) a szorongás, illetve mi, olvasók, mennyire mozgunk otthonosan ezekben szorongásokban.

Sánta Miriam elsőként megjegyezte, hogy ő azt a fajta szorongást véli felfedezni, amely valamilyen idegenségérzetet kölcsönöz – egy olyan tünetet idéz elő, amely során kénytelenek vagyunk saját magunkat kívülről szemlélni. André Ferenc ezzel kapcsolatban kihangsúlyozta, hogy szerinte nem attól működnek ezek a versek, hogy szorongástól való tapasztalatunkat fedezzük fel bennük, hanem attól, hogy Gothár Tamás képes hitelessé tenni ezt az érzést, úgy, hogy közben tudatában vagyunk annak, mi ezt nem fogjuk átélni. Kali Ágnes szerint itt a szorongás egy sajátos időkezeléssel párosul, érezhető egy jellegzetes időmúlás: minden szövegnek van egy különös ritmusa, egy saját szorongása, mégis mindenik könnyedén utolérhető.

Horváth Benji többször kiemelte, hogy a Stagnál című szöveg „tökéletes vers, úgy, ahogy van”: olyan, mintha történne benne valami, azonban valójában a nemtörténésről szól. Magában hordozza azt az általános Kelet- Európai szorongást, amikor az ember attól ijed meg, hogy körülötte minden rendben van. Csuszner Ferencz hozzáfűzte, hogy talán a sorok túltöltöttsége miatt a vers minden sora találós kérdést rejt magában, ami (lehet csak számára, de) bosszantó.

A versek első olvasásra lehet tényleg nem egyértelműek, nem értelmezhetőek – úgy is fogalmazhatnánk, nehéz őket befogadni. Ezzel Vass Csaba is egyetértett, ugyanakkor később, mikor ismét elővette a szövegeket, kezdte megtalálni, hogy mitől szerethetőek. Kiemelte, hogy az egyes helyeken feltűnő fekete humor nagyon jól működik, valamint, hogy a versek között felfedezhetők az átjárások is.

Szallós Kis Csaba számára bizonyos versek nagyon intenzív tapasztalatot hagytak maguk után. Ugyanakkor feltevődött, mint kérdés, hogy jó ezeket az erős érzelmeket előhívő szavakat (mint pl. magány, ego, pánik) kimondani, vagy inkább éreztetni kellene? Horváth Benji erre úgy reagált, hogy szerinte tényleg vannak nagy szavak, de mégis az az érzése, hogy ezek a szövegekben mégis működnek – akárcsak a közhelyek is működhetnének – mivel jól helyzetbe vannak hozva.

Karácsonyi Zsolt más kontextusba emelte a beszélgetést: Gothár Tamásnak ítélte a legnagyobb erdélyi proli költő kinevezést, aki egyszerűen, a maga valójában írja le a való világot, így sok minden megbocsáthatunk a szerzőnek. Másrészt arra is felhívta a figyelmet, hogy húsz-harminc évvel ezelőtt senki nem mert volna ilyen nyíltan írni a szüleiről, de mostanában elég divatos lett – nem mindenkinél működik, de ez alól a meghívott kivételt képez.

A végszó előtt megtörtént a hivatalos tisztújítás is a Bretter kör tagjai közt: a leköszönő elnök, André Ferenc – a formalitás kedvéért, diplomatikus szavazást követően – átadta elnöki helyét Horváth Benjinek, az alelnöki pozíciót pedig továbbra is Sánta Miriam tölti be.

Gothár Tamás az utolsó szó jogán válaszolt a vitaindító elején elhangzott kérdésekre: alapjába véve lelkesen és boldogan ír, Romániában érzi otthon magát, és mindenkinek köszöni szépen, hogy eljött.

 

 

 

 

Megosztás:Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on Twitter