Blondel tükör




Kett Groza János: A jelek összekeverője

(részletek)

 

 

Clara Peeters:

            Csendélet virágokkal,

            aranyozott serleggel, aszalt

            gyümölcsökkel, édességgel,

            aprósüteményekkel,

            borral és ónkancsóval

 

Látod milyen szomorú

mondta

sűrűn pislogva

esztékákeretes szemüvege mögül

fürkészve

kutakodva

szinte agyamba túrva

ennyire szomorú tud lenni

egy csendélet

végtelenül depresszív

és szomorú

mondta

a leégett bérlakás nappalijában

hosszú hatásszüneteket tartva

kitartva a csendet

szusszanásnyi időt hagyva

szavak szótagok

hangok között

a kormos falon

virágcsendélet

piros tulipánok

khaki színű vázában

diópác színű asztalon

a háttér

húzott fekete bársonyfüggöny

és szomorú tényleg

szomorú nagyon

mondtam

piros csendélet

a kormos bársony falak között

az a szál virág

mondtam

az igazán szomorú

a váza mellett az asztalon

a diópác alig sejlő színére

hajló szirmú tulipán

az talán a legdepresszívebb

szinte kilóg a keretből

szinte kipottyan

az üszkös padlóra

szinte üszkösödik maga is

csendesen

látod milyen szomorú

mondta

milyen szomorú

amikor élve

üszkösödik a csend.

 

 

Paczka Kornélia:

            Jászai Mari Portréja

 

Így csak jászai mari tud nézni

így csak ő

fáradt antigoné

aki miután eltemette polüneikészt

szusszanásnyit megpihen

a bársony és a csipke

kontrasztja

súlya

fekete kontrapunktja

mintha 1000 kilogramm

ólomfestéket kentek volna

a vászonra

nehéz

még nézni is nehéz

így csak jászai mari tud nézni

senki más

nehéz

nehéz szemmel abszolválni

1000 kilogramm tragédiát.

 

 

Moholy-Nagy László:

            „Tahiti Madonna”

            (Fischhoff Ágota arcképe,

            Lány birsalmával)

 

A moholi vasútállomás

rakodóépületének

birsalmasajtszínű téglái között

porlik a habarcs

lehet ide van befalazva

rózsinéném

lehet csak miatta bírta mindeddig

a tehervonatok zakatolását a téglafal

mállik a rózsaszín

marcipánmáz stukatúr

és a téglák közt már egy ideje

porlik a habarcs

lehet egyszer csak ismét előtűnik

előbukkan rózsinéném

előtűnik barna

birsalmasajtszínű bőre

amit így hogy sosem láthattam

sosem főzött nekem

a moholi határban

termett birsalmából

lekvárt sajtot

kompótot

a szekrényben őrzött

fekete-fehér fotón

csak sejteni bőre színét

lassan az egész fotó

barnulni kezd

lehet előbb csak fehér bőrére

olvadt rá

folyt a birsalmasajt

szirupos édes leve

jó lenne elutazni

leszállni a moholi vasútállomáson

és hosszasan nézni

hogy pereg a téglák közül

a habarcspor

nézni

hátha előtűnik

rózsinéném

talpig barna szirupban

jó lenne elutazni

de moholra már sosem

sosem indul tehervonat.

 

 

 

 

Megosztás:Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on Twitter