Boldog születésnapot, Zudor János! – versszimpózium Váradon




A Fiatal Írók Szövetsége és az Élő Várad Mozgalom az őszi-téli szezon Gyújtópont sorozata után most új állomáshoz érkezett a társszervezésben: Zudor János nagyváradi költő 64. születésnapjának alkalmából munkásságát áttekintő, fókuszpontba pedig az esemény címadó, Romániából jöttem című kötetét helyezve tartottak versszimpóziumot április 27-én Nagyváradon, melynek a Posticum kultúrközpont adott helyet.

 
Nyitányként az Élő Várad Mozgalom részéről Biró Árpád Levente, majd bővebben a Fiatal Írók Szövetsége részéről a FISZ elnöke, Korpa Tamás szólt pár jó szót a közönséghez a rendezvény előzményeiről és céljáról.

 
 

 
A szimpózium három tematikus blokkra osztotta programpontjait: az első blokkban szakmai előadások szerepeltek a Romániából jöttem című, 1990-ben megjelent kötetről értekezendő. A küldetést elsőként Antal Balázs, a Nyíregyházi Egyetem adjunktusa, a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem oktatója teljesítette. Előadása egyetemi szintű, szakmai hangvételű, gazdag és pontos anyag. Antal Balázs a kötet lírai énjeiről, beszédpozíciók versbeszélőiről, szereplőiről szól, kiemelve az oratórium-jelleget; továbbá részletesen elemzi a szövegek felépítését, közlendőit, hangvételét – hogy a versbeszélők gyakorlatilag mindegyike negatív karakter benyomását kelti egy nehezen élhető országban – mindenféle naiv illúziót eloszlatva.

 
A következő előadó Gondos Mária Magdolna költő, a Fiatal Írók Szövetsége irodavezetője. Tőle költői szöveget hallhattunk; koncepciója szerint három előszót fogalmazott meg a Romániából jöttem kötethez, melyet azzal indokolt, hogy az eredeti, Szőcs Géza által írt előszót nem találta elégséges iránymutatónak. Az első előszónak a sakkból ismert En passant lépés megnevezést kölcsönzi, a második előszó az Anekdoték, a harmadik a Romania, the wasteland (átok földje) címet viseli, mely előszók a kötet személyességét és szociális-politikai szemszögét taglalja egy kortárs, de roncsolt, kietlen világnézetből. Az utolsó előadó Kiss Ernő Csongor, az ELTE Doktori Iskolájának hallgatója, az ő előadása szintén a ’’szakmázó’’vonalat erősítette; ám ő már Zudor 1989-ben megjelent első kötetét, a Pygmalion monológja címűt is belefűzte előadásába a Romániából jöttem mellett. Az én-reprezentációkról, a szövegek beszélőiről, a szövegek beszélőinek mondandóiról, a töméntelen intertextus- és parafrázis-használati attitűdről kapunk átfogó elemzést.

 
 

 
A szimpózium második blokkja a beszélgetőké. Sorolom: André Ferenc költő, slammer, Géczi János József Attila-díjas író, képzőművész, egyetemi oktató, Selyem Zsuzsa irodalomtörténész, író meghívottakkal Kemenes Henriette beszélgetett. Később Szűcs László, a Várad folyóirat főszerkesztője is bekapcsolódott néhány személyesebb jellegű információval, ami Zudor János életét illette. Zudor egész munkásságát meghatározta betegsége, a skizofrénia, ezért egyetemi oktatóként csak rövid ideig tevékenykedhetett. Géczi János tisztázta a költő Sziveri-díját övező tévhiteket, Selyem Zsuzsa arról beszélt, mennyire nehezen meghatározható Zudor betegsége, hogy betegség-e igazán, vagy egy egész társadalomra jellemző lelki fertőzöttség, amellyel változó arányban mindenki küzd. André Ferenc Zudor költészetének mai relevanciájáról fejtette ki véleményét, a nyelvi játékosság szimpatikus mivoltáról és stílusosságáról. Szűcs László megosztotta a hallgatósággal a szimpózium délelőttjén tett látogatásának élményeit: Kemenes Henriette társaságában elautóztak a margittai öregek otthonába, ahol jelenleg tartózkodik Zudor János. Megtudtuk, hogy jó körülmények között van és megfelelő ellátást biztosítanak neki. A beszélgetésen szó volt még a költő Posticumban töltött éveiről, élet- és munkaszeretetéről, szuverenitásáról, édesanyjával való kapcsolatáról és az őt övező különös, meghökkentő és komikus urbán legendákról.

 
 

 
Páran a közönség soraiból is bekapcsolódtak a nosztalgiába, és az időközben kiretusált múltidézés ellenpontot is kapott az egyik felszólaló, a költő barátjától, emlékeztetve, hogy ne essünk át a ló túloldalára, oszlassuk el a Zudor körött felgyűlt rózsaszín felhőt, mert sokszor igenis elviselhetetlen volt vele, mellette élni. (Megj.: a beszélgetést figyelni, hallgatni ezen a ponton számomra furcsán kényelmetlenné vált, mert pár perc alatt olyan szinte intim, komfortzónán jócskán belül furakodó információkat kaptam, amelyhez nem biztos, hogy nekem közöm kéne legyen, mert milyen jogon gondoljak valamit valakiről, akiről hallottam valami nem jót. Aztán bevillant Az őrült és az apáca című előadás, amit a szimpózium előtt egy héttel láttam és kísértetiesen sok helyen asszociáltam az előadás témája és a Zudor-szimpóziumon elhangzottak között. Futkosott a hideg a hátamon; a rózsaszín felhő említéséről beugrott, hogy a plakátra is tettem egy rózsaszín felhőszerű elemet – na, ekkor végképp kitört a frász csak úgy, csendben, magamban.)

 
 

 
A feszengőssé váló beszélgetés után következett kábé 20 perc szünet, majd az Élő Várad Mozgalom performansza (Biró Árpád Levente, Kemenes Henriette és Ozsváth Zsuzsa előadásában), egy főpróba főpróbájának a főpróbája – annál is inkább, mert multimediális eszközök használatát hirdettük (igen, itt már többes szám első személy), ehhez képest a vetítendő slide show bedöglött, a zenét nem sikerült letöltsük, a reflektorok a performansz rendezőjével, Tasnádi-Sáhy Péterrel együtt nem sikerült eljussanak a helyszínre, de mindezek ellenére reméljük, sikerült élvezetes szövegkönyvet hoztunk saját, Zudor-szövegekre épülő, azokat megidéző versekkel, prózákkal megtűzdelve, melyeket egyébként a Várad folyóirat júliusi számában közöl majd.

 
A szimpózium végén Rencsik Imre, a Posticum vezetője meglepetéssel készült: egy pakk Zudor-kötet, pontosabban a Rusnya valcer vált szabad prédává, és pár perc alatt gazdára is talált a közönség soraiban.

 

 
 
 

Megosztás:Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on Twitter