,,Bolyai a mai világban (is) jól tudna tájékozódni.’’ Láng Zsolt Bolyai című regényének bemutatója




November 19-én, kedden délután került sor Láng Zsolt Bolyai című regényének bemutatójára a Gaudeamus Könyvesboltban. A szerzővel Weghofer-Vad Erna Aletta beszélgetett.

 

Vajon mit kezdhet Láng Zsolt regényével egy olyan olvasó, aki nem érzi magát felvértezve, ha matematikai kérdésekről, egyenletekről és képletekről van szó? Ilyen és ehhez hasonló kérdések fogalmazódhattak meg az egybegyűltek fejében. A matematikai meghatározottságról, a regény megírásának előzményeiről, a szerkesztésmódról és szerkezetről mind-mind szó esett a keddi bemutatón.

 

 

 

Weghofer-Vad Erna Aletta kérdésére Láng Zsolt elmondta, első élménye a számokkal kisgyermekkorához kötődik, amikor egy rokongyermek meséje vonta őt vonzáskörébe, s kezdte foglalkoztatni a kérdés, mire valók a számok valójában. Mint megtudtuk, a kisgyermekkori élmény után tovább építkezett a számokkal s a matematikával való kapcsolata: a szatmári magyar líceumban számos jó matektanár tanította, matematika profilon végzett, majd a műegyetemen tanult, mindvégig egyre inkább belelátva a matematikába mint világszemléletbe. Bolyaihoz hasonlóan a mindennapokban is játszik a számokkal, s bár Bolyai a prímszámok megszállottjaként a lépéseit is ezekkel számolta, Láng Zsolt természetes számokkal gyakorolja ugyanezt.

 

A regény keletkezéstörténetét tekintve is jelentős volt Weghofer-Vad Erna Aletta következő kérdése, amely a szerző Bolyaival való közelebbi találkozására, kapcsolatára kérdezett rá. Körülbelül két és fél éve fogalmazódott meg a szerzőben egy olyan regény megírásának gondolata, amelynek középpontjában egy matektudós, nevezetesen Bolyai áll. Érdeklődése azonban már jóval korábban felébredt: amikor Marosvásárhelyre költözött a ’90-es években, a Teleki Tékát ,,oázisnak’’ érezte, a könyvtár egyik termében két papírtorony formájában állt Bolyai kéziratos hagyatékának másolata, amely mintegy magába szívta a szerzőt. A regényírás gondolata azonban nem foglalkoztatta, ugyanis Esterházy Péter tervezte meglátogatni a Tékát és megírni a Bolyai-regényt. Esterházy nem, Láng Zsolt viszont az első Bolyai-élmény után jóval később megírta azt. A szerző Bolyait kortársnak látja és olvassa ilyen és hasonló tételei miatt: ,,a tér alakját a térben levő dolgok határozzák meg’’, továbbá azért is, mert a Világtannak nevezett munkájában erősen fókuszál egy olyan alapképletre, amellyel a világ leírható és megragadható. Elmondásában talán ezzel a személyes Bolyai-értelmezéssel is magyarázható a regény szerkesztettsége: egy Bolyai-szál és egy jelenkori szál révén párhuzamos síkokon fut a történet. A jelenkori szál a Svájcban Bolyai-hagyatékot kutató Herr Láng ,,nyomozómunkája’’, a Bolyai-szálon pedig Bolyai levelezései, életének részei fedezhetőek fel, a regény fejezetei pedig Bolyai szemléletéhez hűen prímszámokkal vannak jelölve.

 

Weghofer-Vad Erna Aletta kérdésére, miszerint melyik elem köré szerveződik a leginkább a mű, Láng Zsolt kiemelte, hogy értelmezésében több ilyen is van, de egy szemléleti és törekvésbeli jegy a legmeghatározóbb: a világ működését egzaktan leírni, képletbe sűrítve. Ez párhuzamba állítható az irodalommal is, amikor a könyvbe/műbe sűrítés hitvallását gyakoroljuk, mondván, ,,a regény az egyetemes valóság’’. Továbbá, Bolyai munkásságában hangsúlyozandó a különböző tudományterületek bevonása, a köztük lévő viszony tanulmányozása, így együttolvasható a kémia/matematika és a nyelvek, ahogyan az irodalomban is ,,reménytelenül kevés egy-egy mondat’’, a köztük levő viszony, az egészben levő jelentések a beszédesek – vallotta a szerző.

 

A bemutató végéhez közeledve a moderátor a Bolyai-recepció és az egyéni Bolyai-viszonyulás milyenségére, a familiaritásra kérdezett rá. A szerző szerint Bolyai, legalábbis János, benn van már az otthonainkban, továbbá nemzetközi kitekintőként hivatkozott a nagynevű Gödelre (aki olvasta Bolyait), de német, angol, francia és olasz kutatómunkákra, értelmezésekre is, amelyek ismerik a Bolyai-munkásságot, ugyanakkor Kolozsvárhoz kötődve kiemelte Benkő Samu életművét is. S bár Bolyai saját korában a társadalom perifériájára szorult, magányosan, kirekesztve élt többek között radikális nézetei, szókimondó természete okán, Láng Zsolt úgy véli, ,,Bolyai a mai világban (is) jól tudna tájékozódni.”.

 

Végezetül, bár zárszóként a kötet ajánlására lett felkérve a szerző, ő a következőket mondta: azt vallja, a könyveket nem szabad ajánlani, sőt, minél mélyebbre kell elrejteni őket, hogy keresőfolyamat után találja meg a könyv az emberét, ember a könyvét. De, amennyiben az egybegyűltek és az olvasók kíváncsiak a világ működésének alapigazságára, alapképletére, a regény lehetőséget adhat mindennek belső értésére.

 

Fotó: Gaudeamus Librarium.