Bretter Kör Vass Csabával




Vass Csaba hétfői Brettere kicsit olyanra sikeredett, mint egy szeminárium vagy workshop. Alaphelyzet André Feri vitaindítója és a szerző felolvasása – az utóbbi meglepően kifinomult, gondolatai szóban tagoltabbak, a hangsúlyok megelevenednek. Előny, hogy Csaba slammel, de mondhatjuk úgy is, hogy van előadói tehetsége. Ebből is fakad mindjárt az első „probléma”, hogy a versek adott esetben a központozás hiányával veszítenek az élőbeszéd adta súlyosságukból, szentenciózusságukból.
 
 
vasscsaba2
 
Milyen Vass Csaba költészete? Borbély András szerint a tárgyias líra fele mozdul el úgy, hogy láttatja, milyen nehéz egyszerre tárgyiasnak és személyesnek lenni. A nyelvi játékok ugyan jelen vannak, de nem képződnek meg olyan erőteljesen, mint a miniatűr képrendszerek, amelyekből a lírai alany építkezik. Ezt a képrendszert dicséri Okos Attila és Horváth Benji is: kis képek, túlexponálás és halmozás nélkül, melyek adott esetben nagyobb képekké is válhatnak. Különlegessé teszi őket a „ki-be zoomolás”, fontosság szempontjából. Juhász-Boylan Kincső megjegyzi, hogy ezek a képek úgy jönnek létre, ahogy természetesen gondolkodunk – egymás után bukkannak fel, filmkockaszerűen, s ezt a gondolatritmus-formát a versek jól követik.
 
 
vasscsaba1
 
„Mindig be kell csapnia a kaput a zár miatt,

majdnem olyan erősen, ahogyan magát

csapja be”
 
– a Két kép című versből ez a gondolat veri ki a biztosítékot mindenkinél (erre jegyzi meg később André Feri, hogy nincs rossz és jó vélemény, csak vélemény van), ettől fogva kapja a Bretter a workshop-jelleget, ugyanis az olvasmányélmények hevületében mindenki szórendet cserélne, kihúzna, átalakítana a versekben. Innen is, onnan is elhangzik a „működik” jelszó, a szerző távolba révedő tekintettel és finoman elnéző mosollyal az arcán trónol a beszélgető piedesztálon, mintha nem is saját szövegeit vetette volna az oroszlánok elé.
 
 
vasscsaba4
 
Kali Ágnes fölteszi a kérdést: mikor fogunk túllépni azon, hogy egy verset a rossz sorok alapján ítélünk meg? Ez a kiválogatás azt feltételezi, hogy nem próbálunk néha belehelyezkedni az adott kontextusba – amibe szerinte a rossz sorok is néha beleférnek. Ez visszakapcsol André Feri vitaindítójához is, ami szerint Vass Csaba nagyon keresi a nyelvet, a szavakat, a többletjelentéseket.  Ehhez magam is hozzátenném, hogy érdekes módon a szövegek szókincsét és témavilágát illetően nem alakult ki vita, mindenki a versekben előforduló szimbólumok megalkotottságára, a hagyományhoz fűződő viszonyukra összpontosított.
 
A szerző az utolsó szó jogán vigyorog, föláll, mesél, megköszön és nagyon hálás. Mindannyian boldogan húzunk ki cigizni a sötét utcába.
 
 
vasscsaba3
 
 
 
 

Megosztás:Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on Twitter