Családban marad




 

 

Pungor András A hetedik nap a papáé című prózakötete erős koncepciózusságról és kigondoltságról árulkodik. A kötet első részét egy novellaciklus képezi (Majdnem igazi nyár), utóbbit Az átjáró, egy rövidebb terjedelmű regény. Mindkettő esetében fő téma és motívumként a családi élet és kapcsolatépítés megpróbáltatásai kerülnek előtérbe, Az átjáró viszont mindezt egy disztópikus kontextusba ágyazza, nagyszerűen ötvözve a disztópiaregény és szocioregény legjobb tulajdonságait. Mottóként a kötet Rai­ner Maria Rilke A párduc című versének nyitószakaszával indít, összekapcsolva az állatkert és a hétköznapok szorongáskeltő hangulatvilágát.

 

A koncepciózusságot már maguk a novellák is megteremtik, a címválasztásban is kitűnik azok kölcsönhatása és összetartozása, ugyanis a legtöbb magába foglal egy számot (vagy utal rá valamilyen formában). Ugyan az első novella (Egy, kettő) kétségekkel teli debüt, a további szövegek jól árnyalják az elbeszélteket. Apa és fia kapcsolatán keresztül szemlélteti a szerző a magány, elhagyatottság generációkon is nyomon követhető mellékhatását, a novella feszültségét pedig mondhatni moralizáló keretezéssel zárja az utolsó „egykettőzés”, a fiú újraélesztése. Ugyanakkor jól érezhető Pungor András problémaérzékenysége, rövidprózája természetes sodrásban, gördülékenyen kíséri végig az olvasót az emberi gyengeségek sokféleségében, A hetedik nap a papáé című elbeszélés különösen izgalmas darabja a kötetnek, méltán címadó, ugyanakkor a Lepke is kiemelkedik a hasonló tematikájú elbeszélések közül, az elidegenedést pontosan, érzékien mutatja meg. Gyakran visszatérő elemek a groteszk részletek, ez különösen a Három kiló című novellában mutatkozik meg, amelyben a halál materialitása egy újszerű formában (és egy annál abszurdabb teszkós nejlonzacskóban) tűnik fel. Az elbeszélésből filmadaptáció is készült, amely a hátlapra nyomtatott QR-kód beolvasásával érhető el.

 

A kötet második felét képező regény hangulatában igazodik a novellákhoz. Egyfajta realista, lepusztult környezetet teremt, amelyben egy család szétszakadását és a fiatalabb fiú beavatását kíséri nyomon. A viszonylag stagnáns, de árnyalt családszemléltetést követően a kitelepítés indítja el a regénycselekményt, ezt a rendkívül gyorsan kibontakozó apakeresés váltja fel. A feszes prózanyelvet talán csak az elhanyagolhatónak tűnő dialógusok akasztják meg, amelyektől darabossá, összecsapottá válhat a történetmesélés, nem kínálnak többet annál, mint amennyit elvesznek. Pungor András regényszereplője ismerősen emberi, naiv, mégis tanulékony. Nem érezni mesterkélt fejlődéskényszert vagy a gyerekszereplőkre gyakran jellemző leegyszerűsített gondolkodást. A regényív precíz, várható, de jól kigondolt csattanóval zárul, amelyet a nyitány keretessége is előrevetít, a szervezőelvként funkcionáló patkánymetafora is jól igazodik a regény második felének csapzott, nyugtalanító hangulatvilágához.

 

A fülszövegben megfogalmazott „vélt vagy valós boldogság” megfeleltethető mind a novellák, mind a regény valóságának. Pungor András elmozdulása a felnőtt próza irányába mindenképp örömmel fogadott, ígéretes kísérlet.

 

 

Pungor András: A hetedik nap a papáé. Scolar Live, Budapest, 2019.