Dan Negară versei




Todor Tamás: [Cím nélkül]

szombat délután van és a kis herceg

(e sîmbătă după-amiază şi micul prinţ)

 

erőset iszik a bukarest utcai udvarok között

fütyörészik nekem a régi kiskertből

ahova a meleg a felejtés és a csalán

úgy lopózott be akár a hernyó az ádámcsutkába

karonfogva viszem haza ahol zúg

egy kis ételmaradékokkal befedett bolygócska

zongorahúrok és néhány öreg macska szomorú szeme

azt mondta nekem hogy nem fél a globalizációtól

minden megtörtént már minden egyes kaporvirágban

vibrál az entrópia

azt kérdezte tőlem miért nincsenek gyerekeim 27 évesen

egy bangkoki árus ugyancsak

dohányozva nevetve pad thai-t sütve egy laposföldnyi

buddha-pocaknyi

serpenyőben

gombóc a nap a fény nélkül megnőtt szem

pályáján

egy kényelmetlen bolygócska

egy másnapos reggel amikor megálltam

hogy az emberekkel teli tó vizét nézzem

mentem folytattam az öregedést

a magasból egy lélegzet száll

a romokra a városra képernyőkre rövid

ruhácskákkal

karokkal

hadonászó mozdulatokkal

bármelyik gyerek ha akarta volna

megszülethetett volna

 

 

csillagok vannak ma látom őket szemüveg nélkül is

(azi sunt stele le văd şi fără ochelari)

 

egy mechanikus gumiabroncs-kígyó lángol

burning man az ég szájának hematómái között

gomolyogva felrobbanó torkok és csövek között

mintha egy istenben mely embertelenül ítél

neked csak azért van lelked mert

én vagyok a város

a város godzilla

még emlékszem a húsvéti meleg éjszakákra

ahogy reggel fele álmosan ittam egy háromazegyben kávét

az üres gyöngyvirág-

és tyúkszarszagú kerülőúton

tiszta fejjel feküdtem le

kellékszerű testemet fogdosva

hazátlan alvó fiú mediterrán halászok csónakjaiban

megpillantom ahogy a kenyeret szelik

vagy ahogy a gallérod mozgatod a nyakadon növényszerűen

pulzálva

összemocskoltam a sárcipőmet

jobb lenne ha visszafordulnánk

sehol sincs már otthon sem a bentlakásban sem a szülőknél

az én hegyeim szeméthalmok

és te elnézed ahogy a gyerekek szaladnak feléd hogy beléd

léphessenek

mint egy buddhista sztúpába

és nem engeded többet ki őket

eunuch vagyok a Partenon romjain

képtelen rá hogy ujjam a Megváltó felém nyújtott

sebeibe tegyem

 

aszfaltnomádok

(nomazi de asfalt)

 

virágokat rajzoltak

a csizmák talpára

hogy mikor az utolsó arcukat visszafordítják

virágos arccal távozhassanak

felfújható birodalom zúzza szét a felfújható szájakat

 

az illatod úgy lüktet mint egy dombok közt

eldugott kis hely törött csontja

 

és mi ez a kezdet

sarki hajnalok agresszív gesztusai a szemekben

víz susogása tűlevelű erdőkben

hátizsákkal mintha egy szív lenne a háton

ha nem a vég ahova el akarnánk jutni

hogy ordíthassuk a kerti asztalnál hogy szabadok vagyunk

 

 

SÁNTA MIRIÁM fordításai

 

 

Dan Negară (1989, Moldovai Köztársaság) a Chișinău-i Alkalmazott Informatika szakon végzett, jelenleg programozó. A Cenaclul Republica irodalmi kör tagja, több román és angol nyelvű folyóiratban publikált. Első kötete, a Triphopuri, 2019-ben jelent meg a Paralela 45 kiadónál.