Dante töredékei Ravennából




Gy. Szabó Béla: Ronda körmök

 

„Tovább szólnék, de tovább menni bajt hoz

 és nem lehet tovább beszélni; látom

 a homokon már új tűz lángja nyaldos.

Új nép jön, mellyel tilos szóba állnom,

 vedd gondjaidba Kincsemet, a könyvet,

 amelyben élek még: csak ezt kivánom.”

 

Pokol tizenötödik énekének ezeket a (Babits Mihály fordította) sorait küldtük el kortárs magyar költőknek – továbbgondolásra, inspirációs forrásként, mert kíváncsiak voltunk: hogyan hat Dante költői műve a mai lírára, hogyan képes megszólítani újabb korok újabb poétáit. Lapszámunk versanyagát a „válaszul” érkezett költeményekből állítottuk össze.

 

            A szerk.

 

Dante töredékei Ravennából

 

Csak még a könyvet, azt hagyd maradni,

mással a földön időm ne teljen,

sorsomba csukna hűvös lakat, mi

honnan is tudná, csak dísz a terhen.

A sötét erdőn nem vezet ösvény,

bugyrok, körök, völgy itten a mérték,

sajnál a gyilkos, felejt a fösvény,

bár amit mondtam, érteni vélték.

 

***

 

Hiába váltják egymást felcserek,

hiába nők, magukat kelletőn,

nincs arra módszer, hogy felkeltsenek.

 

A babér örökzöld, míg él a tőn,

de koszorúba fűzve elpereg,

mint századév egy megsüllyedt tetőn.