Dialógusok




Jó napot! Tudja, kiszúrtam magamnak és egy jó ideje figyelem. S mire jutott? Arra, hogy az első benyomás számít. Az intuíció, ha érti, mire gondolok. Természetesen. És mi volt az az ominózus első megérzése? Kérem, töredelmesen bevallom, ha kinevet, ha nem, maga pont olyan, mint én. Ugyan, kérem, ne beszéljen badarságokat! Ez lehetetlen! Belőlem csak én vagyok. E-gye-di. Megismételhetetlen. Egy. Igen, uram, ezt aláírom, de a maga fajtájából akad még egy pár. Tudja, nem élhet úgy az ember, ha nem veszik körbe hasonszőrűek. És ha megnézi, mi egyek vagyunk. Egyre dobban a szívünk. Egyre jár az agyunk. Lelkünk is egyre rezzen. Furcsa egy csavar. Tisztára olyan, mintha klónoztak volna! Dehogy, kérem, ez annál sokkal jobb! A Jóisten nem akarta magára hagyni és teremtett még néhány művészt, hogy ne legyen elveszve ebben a szürke nagyvilágban.

 

#nemműaművész

 
*

 
Szép jó reggelt! Üdvözöljük tanfolyamunkon. Örülünk, hogy ilyen szép számban megjelentek és vevők arra, amit nyújtunk. Ez a bevezető óra,  kérem, dőljenek hátra és hallgassanak figyelemmel. Elmondjuk, mit is nyújtunk önöknek ebben az időintervallumban, ami lefedi az órák számát, amire befizettek. Év eleje lévén, igazán jutányos csomagot kaptak, kompakt. Minden modern, szuperficiális igényt figyelembe vettünk, és nagy szórású kérdőívet töltettünk ki, felméréseink 99%-ban pontosak. Tessék, most itt vannak s készen állnak, hogy megtanulják mindazt, amit a mai társadalom elvár. De mi is az pontosan? Nem fognak meglepődni. Sorolom:

 

#analfabétaképzés

 

*

 

Jó napot! Kérem! Kérem! Segítség! Jaj! Segítség! Tűz van! Már minden lángokban áll. Kérem, jöjjenek! Uram! Igen, igen, asszonyom, úton a mentősereg. Bizonyára már hallja is a szirénákat, még az éteren át is visszhangoznak. Nínúnínú. Hallom, hallom, de nem jön senki. Hiába várom, csak a hang terjed. Asszonyom, nézze meg, ég-e még? Tessék? Igen, jól hallotta, ég-e még? Jaj, nincs már mi égjen, porrá lett minden. Látja, ez a láng dolga, hirtelen fellobban, mindent felizzít és porrá perzsel. Mint minden az életben, a tűz is leég, elalszik, semmivé lesz. Igen, uram, de mindenem odaveszett. Nem mindene, asszonyom! Maga megmenekült.

 

#elégahangis

 

*

 

Ennyi. Valamit mondani kellene. Azt mondják a bölcsek, ha lezársz valamit, tegyél rá dugót, fedelet, földeld el, tűntesd el, felejtsd el. Nyiss új lapot. Nézz előre. Talán az évek múlásával is ezt kellene tenni. Lapozni egyet. Mégis, ahogy levesszük a régi naptárat a falról s felakasztjuk az újat, automatikusan eltesszük a már többször végignyalt régit a fiókba. De minek? Uram, kérem, hozzám beszél? Nem értem. Ismételje meg. Milyen dugó? Ez egy újságos bódé, azzal nem szolgálhatok. Mit szeretne? Jaj, semmi, kérem, csak itt dünnyögtem magamban, a bajszom alatt. De hát nincs is bajsza! Ugyan, hisz ismeri a mondást, nem? De, biza, de ha nincs bajsza, ne dünnyögjön, ne duzzogjon. Nézze, itt a visszajáró. Szép naptárt választott erre az évre. A régit meg, azt ajánlom, dobja a tűzre. Jól ég.

 

#elégamúlt

 

*

 

Kedveseim, örülök, hogy a jelenben megjelentek. Mesélhetnék, de inkább körbevezetem önöket. Kövessenek. Igen, ezen az ajtón keresztül. Nyitva van. Kérem, a fejüket kissé hajtsák le, nehogy beüssék a gerendába. Így. És most mindenki találja meg a helyét. Keressenek egy szimpatikus lócát. Kényelmes egyik sem lesz. Ez nem az a hely. Most pedig nézzenek oda. Nem ide, kérem. Jól hallották, oda. Önmagukba. Ez nem egy külső idegenvezetős tárlátogatás. Ez mindenki privát, egyszemélyes felfedező túrája. Ne kapkodják el, járjanak be minden zegzugot. Térképezzék fel a belsőjüket. Jelöljék be a csomópontokat. Időzzenek el egy-egy szent emlék felett, majd lépjenek tovább. Tegyék magukat túl rajta. Állítsák helyre a lelki békéjüket. Ne várjanak ölbe tett kézzel a csodára. Az belülről fakad. Fedezzék hát fel, milyen csodálatos világban élnek. Hagyják a GPS-t másra, az amúgy sem mindig megbízható. Inkább kövessék a belső hangjukat. Felkészültek?

 

#énvilágrestaurálás

 

*

 

Nézze. Azt hiszem, szeretem magát. Csak hiszi? Akkor az nem szerelem! Nem. Valamit érzek. Egész furcsa. Valami pezsgés. Bizsergés. Hol érzi? A szívem körül. De lehet a gyomromban. El-elkap valami kedves érzés és felkúszik a szám szegletére, ha önre gondolok. És az miben nyilvánul meg? Egyszerű. Látja. Elmosolyodom. Látom, igen, de ez nem igazán tűnt fel eddig, hiszen ön mindig mosolyog. Igen, hölgyem. Meglehet. Hisz egyfolytában csak maga jár az eszemben.

 

#holjárazeszemhavándorol

 

*

 

Jó reggelt! Szép jó reggelt, uram! Hogy vagyunk ma? Kedves öntől. A hanglejtéséből ítélve ön remekül van. Hogy én hogy vagyok? Látja, dolgozom. Igen, észrevettem. S min munkálkodik ilyen serényen? Csak a szokásos. A szokásos? De hát késő délután van! Magának milyen munkája van, hogy ilyenkor sincs jobb dolga? Ez már rég  meghaladta a munkaidőt. Sok munkám van, nem tagadom. De uram, az mindenkinek van, mégse csináljuk egész nap. Látja, én sem dolgozom már. Vettem a kabátom, emeltem kalapom és elköszöntem. Mint egy régi jó ismerőstől? Hát, a jó az túlzás. Mondjuk úgy, mint egy anyóstól. Jó is, hogy van, mert ugye megszülte a feleségem, de néha a hátam közepére sem kívánnám.

 

#mostohamunka

 

*

 

Maga. Ön. Uram. Asszonyom. Hölgyem. Igen. Ön. Miért van megint online? Nincs jobb dolga? Netán virtuális életet él? Csupa like-ok világát? Kommentál, hogy jelezze, még lélegzik? Felmegy pár percre, majd eltűnik benne, mint Alice a nyúlüregben? Szomorú. Aztán ne csodálkozzék, ha a valóságot összetéveszti a látszattal. Mondja, mikor mondta utoljára valakinek, hogy tetszel nekem? Ja, hogy nem mondja? Sose szokta? Akkor miért teszi naponta többször a neten? Ott miért, ha az életben nem? És hozzá is szól? Most meg miért nem szól egy szót sem? Hahó? Hall engem? Egyáltalán van ott valaki? Hogy un-friend-ingolt? Az meg mi? Eddig sem voltunk köszönőviszonyban, nem hogy barátok legyünk.

 

#onlinevagyofflife

 

 

 

Fehér Imola 1983-ban született Szatmárnémetiben. A kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem bölcsészkarán végzett, egy évet Lipcsében tanult; német-angol szakos tanár. Próza és líra egyaránt közel állnak hozzá.