Dimény H. Árpád versei




Bába István: Otthon

 

rádiókitörések

 

 

egy a Földtől 500 millió fényév

távolságra lévő spirálisgalaxis

szélén egy csillagképző régióban

található FRB-forrás kitörései

16,35 naponként ismétlődnek

 

a milliszekundumnyi időtartamú

több százmillió Nap energiájának

megfelelő kitöréseket létrehozó

FRB 180916.J0158+65 jelű forrás

üzeneteket küldözget nekünk

 

négy napon át rendkívül gyakoriak

óránként érkezik jel aztán 12 nap

csend után újra négy napig jön a jel

a periodikus ismétlődése alapján

bináris rendszerből ered a forrása

egy nagyobb test körül keringhet

és halljuk ha nincs takarásban

 

a kitöréseket egy csillagtömegű

fekete lyuk is létrehozhatja de

a csillagászok nem zárják ki

a távoli idegen civilizációt sem

 

mindez a hallható és látható

tartományból figyelve mérve

téves csak két szerelmes lélek

próbálja átjátszani a világot

mely rászolgált hogy becsapják

rádióállomásaik drága műszereik

 

pedig nem kellene mást tegyenek

mint fellapozzák a régi költők

könyveit abban megtalálnák hogy

a szerelem mindenre talál megoldást

 

nem kell madárjóslás kristálynézés

tenyérvonalak kártyavetés üzennek

akkor is ha tompán szólnak az élet

hangjai a csend felületén ahonnan

kiradírozták gyors rádiókitörésekkel

üzennek mert a szerelem akárcsak

a gravitáció a világunk sajátossága

 

 

mese. 2020

 

 

valahol a svéd hegyekben

egy vadonatúj Passat várja

hogy felébresszék téli álmából

aki megtalálja hazaviheti

kísértés is lehetne

de inkább kísérlet

 

az autó egy üvegkalitkába

várja új tulajdonosát ott

ahová egy csillag hullt

egy csillag melyre ránézett egy lány

 

ezt a helyet csak sítalpakon lehet

megközelíteni és mindenképpen

telepíteni kell az autoscout24

alkalmazást mert Svédország

területe 450.295 négyzetkilométer

 

zizegő áramkábelek

mutatják az utat téli barázdák felett

és a kitartó hősök hallani fogják

az alvó motor neszét

 

fogy az idő s ha a játék órája lejár

az erdő a havas elnyeli nyomát

ég szép tiszta aranykeretbe fogja

 

tündérek sikálják öngyógyuló lakkal

vörös bort isznak fehér kenyeret esznek

a svéd hegyekben egy autó dudál

 

a bús autókürt nagy utat bejár

eltévedt vándorokat búcsúztat

csontjuk elakadásjelzőként világít

mint trágyakupacok a hóban szanaszét

 

valahol a svéd hegyekben

egy vadonatúj Passat

aki megtalálja hazaviheti

hogy a lelkét felderítse

mint egy új remény

 

 

létező mennyország

 

 

megvan a megoldás mondanám

ha nem ígértem volna meg neked

hogy többet nem szólok hozzád

nem is írok csak nézem az üres

postafiókot biztosan örvend hogy

megvan a megoldás de nem vagyunk

mármint a postafiókkal diadalmasok

semmi csillagcsikorgás csendben

hanyatlik minden

 

mi a megoldás illetve mire kérdezné

a szomorú postafiók a mire olyan

mintha azt mondanám hogy nevezzük

egy szerelem bevonzásának persze nem

mondom mert nem várom el hogy egy

postafiók ilyen mélységeket átéljen

a megoldás a tudomány ami reteszt

tol a halál elé amely új hitet rendel

e nemzedéknek a megoldás a virtuális

valóság már csak te kell rávedd magad

hogy adjad arcodat hangodat és mozgásodat

cserébe megtarthatod a családodat a szép

családodat ahogy te mondtad ami

mindennél

fontosabb erre tisztán emlékszem mert ekkor

lépett ki hold és éj a kapcsolatából

 

ismerek egy dokumentumfilmes csapatot

mindent rögzítenének rólad pár hónapig

ahogyan azzal a beteg dél-koreai kislánnyal

is tették aki halála után ismét találkozhatott

édesanyjával nekem csak egy VR-headsetbe

kerül hála a kapcsolati tőkémnek

 

a megoldás kedvesem a digitális szerelem

így csak az enyém lehetsz sötét

hajkoronáddal

mandulaillatú édes neveddel kő

mellkasoddal

ohne rettegés a lelkesedés hullámhegyei

közötti mélypontokon csak be kell dugnom

a töltőbe készülékem és máris

megújult erővel

emelhetsz magasra izmos karoddal falhatod

testemnek meghámozott fehér kenyerét

és kimondhatod végre a baszás szót mert

nem kell attól félj hogy a férjed meghallja

 

virtuális életünket évfordulókkor kivetítem

hogy lássák a kétkedők a színpad széléről

milyen

boldog vagyunk és majd könnyek között

nézem

az eseményt melyet parányi szikrákkal

spékel

meg a világ ezen szövedékének nap

nem sütötte

része talán ez a létező paradicsom