Drámába zárt történelem




 

A történelmi témákat gyakran és előszeretettel feldolgozó kortárs író királydráma helyett pártfőtitkári drámákat jelentetett meg e kötetében. Vagy inkább egyetlen egy nagy, terjedelmes drámát, ugyanis a kötet három egysége egy, kronológiai sorrendben egymást követő eseményeket megjelenítő egységes mű, amit a szerző megfogalmazása szerint úgy is lehet ajánlani az olvasónak, „mint egyetlen sötét kalandregényt”.

 

Főtitkárok és a Sajnálatos események drámák közé a rövidebb Brioni közjáték került beillesztésre, ami rövid külpolitikai kitekintő tartalma által jeleníti meg az összekötő kapcsot a két dráma között. A kettő közül az első rövidebb, több főszereplős – legalábbis Rákosi Mátyás és Kádár János karakterét mindenképpen annak kell tekinteni –, de Péter Gábor, Farkas Mihály, Rajk László sem sokkal kevésbé központi figurák. Tulajdonképpen nem is az egyes személyek, hanem a hangulat a fő szereplő ebben az első részben, a sztálini időszak korának általános paranoia- és terrorhangulata, ami olyan állapotot kísér, melyben senki sincs egyértelműen biztonságban, még maga a csúcsvezető sem. Ez az állapot ugyanakkor dinamikusan változik, és nemcsak lefelé (habár ez a gyakoribb), hanem olykor felfelé is van út: Rajk László és Kádár János kihallgatása, illetve az utolsó jelenetben a Rákosi–Kádár joviális beszélgetés a három fő töréspont, amelyek ezt a történetet meghatározzák. A kommunikáció nagyrészt kétszereplős, akkor is, ha többen vannak jelen a színen: a magukban konfliktust hordozó párbeszédek dinamizmusa határozza meg a sötét, feszült hangulatot.

 

A legterjedelmesebb, és egyben a kötet címadó írása a Sajnálatos események című dráma. Ennek központi alakja egyértelműen Kádár János, a reformkommunistából 1956-ot követően első látásra teljhatalmúnak tűnő, gyakorlatilag azonban az eseményekkel sodródó egyén. A dráma 1956-tól egészen 1989-es háttérbe szorításáig követi végig az életutat, sok esetben nem Kádár szemén, hanem a mellékszereplők monológjain keresztül, méghozzá úgy, hogy e mellékszereplők saját életük kapcsán reflektálnak környezetükre.

 

Részben már a koronavírus-­járvány idején íródtak e művek, és ez valószínűleg kihatással is volt a szerző hangulatára: legalábbis ez érződik ki a keserű, de mégis az élet dinamizmusát és küzdelmeit vállaló hangulatból. És habár az irodalmi fikció nem történetírás, információi nem forrásértékűek, a szerző igyekezett minél teljesebben megőrizni az eredeti dokumentumok szövegét. Ami szintén emeli a munka értékét, és ezáltal válik nemcsak kellemes, de hasznos olvasmánnyá is, a szépirodalmat és a történelmet kedvelők számára egyaránt.

 

 

Spiró György: Sajnálatos események. Két tragédia közjátékkal Kádárról. Scolar Kiadó, Budapest, 2020.