E(c)setelem




Szabó András: Tej, 2017

 

ecsetelem

ami az elmúlt

egy perc alatt történt

ma, pontos dátum:

év, hónap, napon, óra és óra egy perc között

következik a pontos helymegjelölés

Ön kezébe vette a Helikon legújabb számát

tekintete fegyelmezett, szakszerű volt

mintha ezt csinálná naponta

és pontosan megtalálta

hogy szemét hová vesse

jobb szem ez a sor

jobbról balra

bal szem ugyanaz a sor

jobbról balra

az első betűk után

Önnek választani kellett

hogyan jut tovább

legalább három lehetőség

látszik már elsőre

természetesen sorról sorra

sétálhat, amint tanították,

vagy fél szemmel ugrálhat közöttük

vagy hátrafelé haladva is kereshetné

a szavak helyét

sasszéban, cigánykerékben stb.

de itt állt jobbra egy hullott gyümölcsöt

bort és betűzsákot szállító kisszekér

főszakácsok várják a szekér rúdjánál

talán beülni merészkedik?

helyéhez közelebb húzhatjuk?

a bejárat bal oldalán egy hordágy

fehér öltönyben, fekete öltönyben

állnak kifutók a hordágy végeinél

és tekintetükkel, mint taxisok,

hívogatják Önt

hogy ekként utazzon tovább

Ön kelléke az újságkonyhának

heten már a kisszekeret választották

és amikor ők kiszálltak

kiválaszthattak egy üveg bort a rekeszből

és ihattak

hárman már felfeküdtek a hordágyra

kettő a hátára, egy hasmánt

velük gyorsan, kígyózva száguldtak

egy kislány az újságot körbemászta

a többiek mellette elsétáltak

és egy terem ajtaja becsukódott

most Ön ott bent ül

a hordágy köröz

közös holdudvarunk körül

az est

és a kisszekér itt van a bal oldalon

        „a halál nem azonos a lélek

távozásával, röviddel

a halál beállta után a Mozgató Malma

alkotóelemeire oldja a lelket:

egysejtjeire

melyek mindenséget hordnak

a borvörös világlélekbe”

mikor, mikortól

mivel, miként

milyen okból, milyen céllal

diagnosztizálhatom

a képlékeny benyomást

mely fáj/iro/dalmon keresztül

felütheti magát

és ismételt lejátszásban

beszűkített látó/tó/térben

nézhetem újból és újból miközben

keresem, figyelem, lefedem,

megnevezem

a folyamatosan áramló nyelvtelen változóból

a kiszakított, 1/4 liter,

már nem élő nyelven dadogó

idegen, tőlem tehát eltávolítható pillanatot:

az esetet

esetelünk. esetelünk?

esetelünk!

IGEN, egy idegent

egy túszt

egy kitoloncolandót

egy menyasszonyt

egy gyereket

egy halottat

egy öreget

egy egeret

mikor, mikortól

mivel, miként

milyen okból, milyen céllal

minek

és átadom a jövedelmet, a fontosságot,

a pénzt, az elismerést, a magam igazát,

az egészséget, a tisztázást vagy

egye fene, csak valamit ettől remélt:

a ki nem vágható-tölthető

kivágott-kitöltött esetet

amiről, amit

és amikor

az 1 már nem tehet

az 1 kevés, a 11,

111, 1111, 11111,

111… kevés

ha az 1 kevés

a másodikat meg kell keresni

a hármadikat is találni,

a négyediket kifundálni

s az ötödiket…

és ők mind

mint az egy

fáznak

és orvosi köpenyt kell feladni rájuk

és nyakkendőt tettetek

és csadort

és arcot változtattatok

nem lehet túl személyes, túl

szimpatizáló:

„ugye, szereti mind a gyerekeket?”

a privátnak semmi köze

a privátnak otthon kell maradnia

eseteljünk magunknak

eseteljünk másoknak

hogy elkezdhessünk reflektálni

magunk közelségében távolságot nyerni

önmagunkhoz

vagy mégsem? –

ki lopta el az almát a fáról

ki lőtte le az almát a fejemről

ki mérgezte meg az almát

ki törte szét az üveget a fejemen

ki pisili le a bejáratot

fáj a hasam tőle

fáj a fogam rá

melyik múlandó rétegből

gyúrom a jelent, melyben nem minden

eset eset

baj-e, ha életemben keveset esetelek

– és azt, nem röviden –

mennyire tarthatom magam távol

az eseteléstől, a görcsétől, mely

el-el fogja a fejemet, megzabolázza

tarkómra ül

és nyargal nyargal

dolláros zsákot lóbálva kezében

szemében szerencsejáték szemek

körte alma meggy

vagy cukorkát szór

mint legenda szerint Mária

Terézia

kell a figyelem ? . !

kell a reflektálás ? . !

kell az emlékezet ? . !

mennyire ? !

kellenek szűrők, rosták

melyek sok ezer szemén fennakad

valami ? . !

mert a szűrők, rosták látnak

nagyítanak

a pici is fenn akadhat

a mellőzött is fontos lehet

nemcsak a nagy rög, a nagy kő

Oh, Te a szolgálatunkra létrehozott

nagy Mikroszkóp

elédbe járulunk, cselédeiddé válunk

gyártjuk, hordjuk, fonjuk

kenderből a csepűt

csepűből a szálat

szálakból a szavakat

mert Ön csak értünk dolgozni látszik

és a múltból semmit sem értünk

a jelenből sem, a jövőből sem

mint Ön

meg sem kell látnia engem

meg sem kell értenie engem

nem is kell segítenie ebben

nekem

Oh Te nagy Mikrószkóp,

te közSzolgáltatás

        „a halál nem azonos a lélek

távozásával röviddel

a halál beállta után a Mozgató Malma

alkotóelemeire oldja a lelket:

egysejtjeire

melyek mindenséget hordnak

a borvörös világlélekbe”

Valaki van

Valamije van

Valakinek valamilyen valamije van.

Feltételezzük

Valakinek valamivel valamilyen valamije van

Valaminek valakivel valamilyen valamije van

Elgondoljuk

Kezem és agyam módszerekben tisztára mosom

hozzányúlhatok

és a páciens (páciense)

beidézhető

feltárható

kibelezhető

ha a kezem remeg csak szakmai frissesség

megszűnik ez is.

Erre föl, valaki fog egy örömmadarat és befészkelteti

ide, és ez itt sok kis örömmadarat fog költeni.

És holnaptól egymás hierarchikus páciensei,

ha madárhangot hallanak, jókedvük lesz.

Vissza:

nincs semmi fertőző bennem

az Ön esete felboncolható

mert remél Ön valamit

remélni jó – ezt Ön ezt nem éli

én sem

megmondom mit kell tennie

vagy mit nem-zedjen

amit Ön hozott még nem elég szó

amivel bejött még nem elég beszéd

még több beszéd kell

ahhoz a pár szóhoz melyet kimondok

itt Önnek

eseteljünk együtt

eseteljünk együtt

az Egy kevés

szép ez együtt

kell a másik

ha sok ember együtt, még elhihetjük

hogy egymásért is vagyunk

sokszor elmondható

ugyanaz a történet

másnak, ugyanannak,

mindég másként

beszédtől lesz az eset

a hivatalnak csak mesélhető eset van

úgyanúgy elmesélendő eset –

bár nem lehet

kétszer ugyanaz

az egy eset,

sem egészen különös, kiváló eset

csak csoportok, és alcsoportok és halmazok:

„csak azért is eset”

„muszáj eset”

„hátha eset”

„no, ez meg ez (meg)eset”

„nem elég eset”

„ez eset?”

„eltáncolt eset”

„elkiabált eset”

„elsimogatott eset”

„megfestett eset”

„elsuttogott eset”

„alanyeset”

„tárgyeset”…

röhelyes, komoly, vicces, epés, pityókás

súlyos

ez az Eset százfejű sárkány

(mint Ön itt:

egy szemszögből

akár száz Eset)

hol, mikor

milyen okból, milyen céllal

és miből

de diagnosztizálom én,

a szolga, elé hozott

mege(c)setelt valóságot

hogy eseteknek végességet adó szavaimmal

tovább egyszerűsítsem

a pelyvát és a rozsot

süssek belőlük esetet

melyet szétosztok és megeszem

amikor az újság megfizet

igen, ecsetelem

ami az elmúlt

idő alatt történt

pontos dátum:

év, hónap, napon, óra és óra egy perc között

következik a pontos helymegjelölés

és Ön már rég letette a Helikon legújabb számát

megint tovább

zaj és kép

egyedül koccintok

Önért, hogy ami történik,

jól essen

        „a halál nem azonos a lélek

távozásával röviddel

a halál beállta után a Mozgató Malma

alkotóelemeire oldja a lelket:

egysejtjeire

melyek mindenséget hordnak

a borvörös világlélekbe”
 
 
 
 

Megosztás:Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on Twitter