Egy diktatúrában felnőni – Csutak Gabi könyvbemutatójáról




„Nem a Ceaușescu-korszakról akartam írni, hanem a gyermekkoromról. Mivel ez a két dolog egybeesett, ezért megkerülhetetlen lett. A bőrömön tapasztaltam meg azt, hogy milyen is a diktatúra anélkül, hogy ismertem volna akkor még ezt a szót” – mondta Csutak Gabi debütkötetének bemutatóján Szatmárnémetiben.

 
 

 
A szerző első novellái a Látó folyóiratban jelentek meg, majd havi rendszerességgel tárcasorozat formában kezdte el írásait publikálni a Litera.hu oldalán, ám ekkor már egy készülő könyv novelláiként tekintett munkáira. Augusztus végén látott napvilágot Csendélet sárkánnyal című novelláskötete a József At­ti­la Kör és a PRAE.HU gondozásában, melyet december 9-én, szombaton szülővárosában, Szatmárnémetiben is bemutatott a Grandstand kávézóban.

 
Ezzel együtt egy újabb „szatmári” könyv született, hiszen a novellák egy része az itteni élményekről szólnak. Több helyen is felbukkannak olyan helyszínek, melyekre könnyedén ráismerhetnek a helyiek (is). Egy megszemélyesített mágikus lényként olvashatunk a kommunista időben épült, új központi betonrengeteg megalomán építészet monstrumáról, a közigazgatási palotáról, de helyszínként felbukkan a történetekben még a Szamos part és a hídon túli tömbháznegyedek világa is, melyekhez szintén szoros kapcsolat fűzi az elbeszélőt.

 
 

 
A történetek főképp gyermeki perspektívából szólalnak meg, egy kislány szemszögéből, aki nem befolyásolója, csupán „elszenvedője” az eseményeknek. A novellákban jól felismerhetők a korszak jellegzetességei, ugyanakkor a gyermeki képzelet sokszor el is rugaszkodik a valóságtól. Feltűnnek a könyvben más helyszíneken játszódó (Bukarest, Budapest, Berlin), „felnőtt szövegek” is, melyek azért is különlegesek, hiszen azt érzékeltetik, hogy milyen fiatal felnőttkor követ egy diktatúrában megélt gyerekkort.

 
Turos Lóránd, a könyvbemutató moderátora többek között arról is kérdezte Csutak Gabit, hogy miképp keverednek a valós és fiktív elemek a könyvben, hiszen több írását is valós élményeken alapuló, megtörtént események ihlették. „Nehéz erre a kérdésre válaszolnom, hiszen egy gye­rek fejében sokszor nem különülnek el a valós emlékek a képze­let világától, vagy a felnőttek, barátok által mesélt történe­tektől, me­lyek utólag gyak­ran saját élményként épülnek be az emléke­zetébe. A Ceaușescu házaspár kivégzését kiskamaszként, 13 évesen néztem a tévében, és amikor Szatmár utcáin is elkezdték ünnepelni a forradalmat, akkor én is a skandáló tömeggel vonultam. Elég homályosak az emlékeim, inkább ellentmondásos érzésekre emlékszem: érzékel­tem, hogy va­la­mi nagy változás követ­ke­zik, de arról nem volt elképzelésem, hogy ez mi­lyen hatással le­het az én éle­tem­re. Egyszerre volt megbabonázó és rémisztő az egész; nagy hatással volt rám az emberek lelkesedése, közben pedig volt ebben valami fojtogató, szorongató érzés is. Ha meg kellene határoznom, hogy mikor ért véget a gyerekkorom, akkor azt többnyire a Ceaușescu házaspár kivégzésével hoznám egy időbe, amikor először láttam a megtörtént eseményeket a tévében” – emlékezett vissza a 89’ decemberében zajló rendszerváltásra, mely a Sírnak a tévében című novelláját is ihlette.

 
 

 
A könyvbemutatón Rappert-Vencz Gábor színész olvasta fel Csutak Gabi két novelláját, majd a szerző dedikálta könyvét a résztvevőknek.

 
 
 
A fotókat Szénás Szabolcs készítette.

 
 
 
 

Megosztás:Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on Twitter