Egy életmű metszete




 
 
Pomogáts Béla: Történelmi látleletek. Tanulmányok. Kriterion Könyvkiadó, Kolozsvár, 2015.

 
 

Különleges kötet került ki 2015-ben a Kriterion műhelyéből – mind a terjedelem, mind a forgatáshoz igazított termetű, kézhez álló volumenben érintett tényezők összetettsége nehezen elévülővé teszi a könyvet. Pomogáts diakrón metszetet készít mind a saját életművéből, mind arról a komplex történeti jelenségegyüttesről, amit a Kárpátok ölelésében kisebbségi létezésnek nevezünk. A hármas tagolású könyv első része (Válasz a történelemre) a magyar kultúrtörténet, eszmetörténet erővonalait taglalja. 1986 és 2010 között készült írásokból és beszédekből készített válogatás, használható körüljárása azoknak a kulturális, irodalmi és politikai igyekezeteknek, melyek kialakították a magyar közélet jelenlegi rendszereit. Jelentős téma Trianon, a tanulmányokból tájékoztatást kaphatunk olyan tevékenységekről is, melyek a magyar nemzet kulturális (re)integrációját célozták, rögtön a „szétszakítás” után, és melyek akár ma is példaként működhetnek. A második rész (Hídépítés) számomra a legizgalmasabb, az összerostált írások a magyar–román kapcsolatok építésének folyamataiba engednek betekintést, értelmezvén, hogy alkalomadtán miért bírhatott sikerrel egy-egy „kulturális kiegyezésre” való törekvés, valamint miért szikkadtak sorra ki s két nép érdemleges, teljes párbeszédét szorgalmazó törekvések. Az Erdéyi magyar, szász, román irodalmi kapcsolatok a két világháború között című cikk pl. az irodalom példáján keresztül mutatja meg ezt a kölcsönös megértésre törekvő párbeszéd-rendszer fellendüléseit és hanyatlásait, de az Épülő hidak című írásból is alaposan tájékozódhatunk arról, hogy miképpen lehetett újrakezdeni a magyar–román egymásra figyelést a második világháború után.

 

A harmadik rész (Irodalom és nemzeti integráció) Pomogáts olyan cikkeiből nyújt válogatást, melyek legfőképp az erdélyi magyar irodalom történetének fontos eseményeire reflektálnak, bizonyítván, hogy az irodalom meg a metaszövegei által generált beszélgetések miképpen alakították a Kárpát-medence különböző államaiba széttagolt magyar közösség összetartozás-érzését.

 

Pomogáts ars poeticájaként is olvashatjuk a kötetet, olyan gyűjteményként, amelyet az adatgazdaság mellett áthatja a szerző személyisége is. Aki egyszerre tudja tartani metapozícióját, másfelől meg közvetlenül érintkezik vizsgálatának tárgyával, és tulajdonképpen azzal eggyé olvasztja elemző beszédét.