Egy írónő újjáélesztése




fulszoveg2

 

A Kollarits Krisztina szerkesztette tanulmánykötet címe azt az elvárást kelti, hogy a benne szereplő írások Tormay Cécile és a Napkelet című folyóirat viszonyára fektetik a hangsúlyt, ehelyett azonban a mottóként tágabban is értelmezhető idézet sugallata „győz”: az írónő egész munkásságát áttekintő, szintetizáló jellegű kiadványról van szó.
 
A tanulmányszerzők érdeklődésének középpontjában Tormay szépirodalmi munkái (elsősorban az Emberek a kövek között, A régi ház és a Bujdosó könyv, amelyek sokak szerint világirodalmi rangúvá avatják munkásságát, de egyéb novellák, elbeszélések, útirajzok is) mellett az írónő családi és társadalmi háttere állnak, közéleti tevékenysége, a kortársaihoz fűződő viszonya, recepciója Magyarországon, a Trianon utáni Erdélyben és külföldön egyaránt. Közös célnak tűnik – legyen szó akár a nőirodalomban betöltött szerepéről, narrációs technikáiról, életképszerű leírásairól, műveinek esztétikai megformálásáról, akár az idegenségérzet, a tér–egyén, női identitástörténeti idő viszony tematizálásáról, akár arról az irodalmi, történelmi és politikai kontextusról, amelyben élt és alkotott –, hogy Tormay Cécile megítélése ne (csak) az évtizedek során nevéhez tapadt címkék alapján történjék, s ezt a szándékot a hátsó borítón szereplő ismertetés is sugallja.
 
A kötet tehát Tormay sokarcúságát hivatott megmutatni, egy koncepció létezését azonban könnyen felülírhatja a túlságosan szerteágazó tematika. Úgy tűnik, hogy a kötetcím inkább egy ernyőfogalom, amely alá odakerülhet bármilyen szakmunka, amely a legkevésbé is érinti Tormayt. A szerkesztő azonban igyekszik rendet teremteni a tanulmányok (előzőleg a Magyar Írószövetség 2012-es, az írónő életművének szentelt tudományos konferenciájának előadásai) között egy kronológiát, tematikát és kontextualizáló hajlamot ötvöző rendezőelv segítségével, amely szemléletesen követhetővé teszi Tormay Cécile pályájának ívelését a szépirodalomtól a közéleti szereplésen át a Napkelet főszerkesztői pozíciójáig.
 
A kötet alapos, megbízható és színvonalas körképet nyújt a XX. század eleji irodalom egyik jelentős női alakjának munkásságáról, s nemcsak további kutatások kiindulópontjaként, hanem Tormay Cécile népszerűsítéseként is szolgálhat. Hiánypótló és „újjáélesztő” könyv.
 
Kollarits Krisztina (szerk.): „nem csak a magam terhét hordom…”. Tormay Cécile és a Napkelet. Orpheusz, Budapest, 2013.