Egy Kolozsvárról eltűnt kolozsvári festő – Urs Widmer Valentin Lustig zarándoklata című kötetbemutatójáról




December 2-án, hétfőn, az 5. Kolozsvári Kikötő keretein belül Urs Widmer Valentin Lustig zarándoklata című kötetbemutatójára került sor. Karácsonyi Zsolt ezzel kapcsolatban Hajdú Áronnal, a Bookart Kiadó vezetőjével beszélgetett.

 

Karácsonyi Zsolt először is azt emelte ki, hogy nagyon sok mindenről szó esik a könyvben: elsősorban Valentin Lustigról, aki 1955-ben született Kolozsváron, majd 1974-ben családjával kitelepedtek Izraelbe. Ezt követően Firenzében festészetet tanult, majd Svájcba költözött és jelenleg is Zürichben él. A kötet gyakorlatilag az ő festményeihez írt prózai szövegeket tartalmazza, barátjának, Urs Widmernek köszönhetően.

 

 

Azonban nem csak születése köti Valentin Lustigot Kolozsvárhoz, mint ahogy az a hallgatóság számára is kiderült, hiszen a Kolozsvári Kikötő rendezvény a nevét is ennek köszönheti. Karácsonyi Zsolt 6-7 éve szinte véletlenül rátalált Valentin Lustig festményeire, amik szerinte egyedi hangon ábrázolják a világot. Karácsonyi Zsolt úgy fogalmazott, hogy Valentin Lustig is egy jellegzetesen Kolozsvárról eltűnt kolozsvári. Hiszen Kolozsvárra nemcsak érkeznek emberek, hanem el is tűnnek, de nem csak a városból, hanem az egész erdélyi, romániai, közép-keleteurópai palettáról is. Olyannyira, hogy már-már nem is hallunk felőlük. Karácsonyi Zsolt elárulta, hogy amikor erre a bemutatóra készült, az általa megkérdezett neves esztéták, képzőművészek bevallották, hogy nem hallottak a festőről. Pedig Valentin Lustignál akad néhány történet, ami Kolozsvárhoz köti. A Belvedere című festményén tagadhatatlanul érződik a kolozsvári atmoszféra, még akkor is, ha a képen Kolozsvár kikötővárosnak tűnik. A Macao hídjai című kép egy részlete pedig a rendezvény plakátján is megjelenik.

 

Hajdú Áron elmondta, hogy tulajdonképpen az 50 feletti generáció ismerheti Kolozsváron a Lustig nevet, hiszen a festő édesapja híres gyermekgyógyász volt. Talán emiatt történhetett az, hogy családja Valentin Lustigot nem feltétlenül támogatta művészi karrierjében. Csak azután költözhetett Olaszországba, miután „igazi férfihez méltón” elvégezte a kötelező katonai szolgálatot. Aztán, a művészetek nagyvárosában megismerkedtek feleségével. Emellett Hajdú Áron azt is elárulta, hogy Valentin Lustig öt vagy hat nyelven is beszél, ennek ellenére nemigen mozdul ki otthonából. Nincs is önálló galériája, nem tartozik senkihez, ezért nem is nagyon szerveznek neki kiállításokat. Meglehet, ennek is köszönhető, hogy nem sokan ismerik a nevét. Kiderült, hogy bár az emigráció sokáig zavarta, ma már úgy tekint magára, mint világállampolgár. Noha műteremben dolgozik, akárhová megy, minden az övé. A meghívott a Petőfi Irodalmi Múzeum egyik rendezvényének keretén belül találkozott a szerzővel. Elmondása szerint akkor Valentin Lustiggal megegyeztek abban, hogy „akárhol is éljenek a jó erdélyiek a világban, amikor találkoznak olyan, mintha húsz éve ismernék egymást”.

 

Karácsonyi Zsolt a beszélgetés végéhez közeledve azt latolgatta, hogy hova sorolhatók (ha sorolhatók) a festmények. Noha érződik bennük egyfajta szürrealista hatás, de más címkéket is lehetne rájuk aggatni. Azonban azt biztosan állítja, hogy a valóságnak egy egészen sajátos megközelítésével találjuk szemben magunkat, ha festményeit nézzük, melyek azelőtt már átfolytak az emlékezet szűrőjén.

 

Karácsonyi Zsolt és Hajdú Áron végül azzal zárták a bemutatót, hogy remélik, mihamarabb lesz lehetősége a kolozsvári közönségnek is egy tárlat, kiállítás keretén belül megtapasztalni Valentin Lustig festményeinek hatását. Meglehet, erre már 2020-ban sor kerülhet.