Egy „magányos műfaj” közösségei. Kolozsvári Kikötő 5.0 – Második Hajó




A Kolozsvári Kikötő Második Hajója a Bulgakov Macskaházában horgonyozott le, fedélzeti tisztje Sánta Miriám, meghívottjai Kemenes Henriette, Cirok Szabó István, Csillag Lajos és Purosz Leonidasz voltak. Az esemény délután hét órától kezdődött, majd Dawid Mateusz és Lynn Suh versestje következett.

 

 

Sánta Miriám az első felolvasókör lejártával az alkotói és szellemi közösségek fontosságáról kérdezte a szerzőket. Ennek kapcsán megoszlottak a vélemények, Kemenes Henriette számára irodalmi szempontból (is) jelentős a közösségi hovatartozás (ennek kapcsán elsősorban az Élő Váradot említette meg, amelynek műhelymunkái meghatározó jellegűek voltak), ugyanakkor számára most legalább olyan fontos az egyéni fejlődés is. Cirok Szabó István a Vajdasági Írókör tevékenységét vetette össze a budapesti közösségi élettel, valamint kiemelte, számára azért is fontos a közösség, mert nélküle hiányérzete támad, és úgy érzi, nincs motivációja az írásra sem. Csillag Lajos az irodalom „magányos műfajiságára” alapozva egyfajta kettősséget ragadott meg: ő is tagja jelenleg egy közösségnek, annak ellenére, hogy magát erősen introvertált személynek tartja. Purosz Leonidasz a közösségformálás spontán, kevésbé konvencionális formáit kedveli, néha összeül a barátaival írni vagy szövegekről vitázni, de nem érzi magát egy alkotócsoport tagjának sem.

 

 

 

Ezt követően felmerült, hogy mennyire szükséges a kritika által annyiszor említett „kiforrott hang”, illetve egy koncepciózus kötetben való gondolkodás a fiatal szerzők esetében. Purosz Leonidasz felidézte húsz éves korában megjelent debütkötetének erősségeit és hiányosságait, ugyanakkor kihangsúlyozta, erre „nincs recept”. Csillag Lajos bevallotta, „nem hisz a kiforrottságban”, épp ezért mindenhez úgy fog neki, mintha először foglalkozna vele. Gyakran az is megtörténik, hogy befejezettnek hitt novellákat folytat, „szétír”, amelyekből később kisregények, hosszabb terjedelmű prózai művek állnak össze. Cirok Szabó István szerint a koncepció nagyszerű kapaszkodó, saját tapasztalatból azt vette észre, hogy az egységes gondolatrendszer nagy mértékben segíti a munkát. Kemenes Henriette „szeret szöszölni”, saját elmondása szerint, ennek ellenére a kötetben való gondolkodás nem az erőssége – ahhoz úgy érzi, szüksége van egy szakavatott szerkesztői szemre, készülő kötetét például Antal Balázs gondozza.

 

Zárókörként Sánta Miriám a résztvevők személyes, meghatározó műhelyi momentumra vagy tanácsra kérdett rá. Kemenes Henriette a „fedősorokra” és töltelékekre való résen létet valamint a saját szövegektől való távolságtartást emelte ki, Purosz Leonidasz diktafonra szokta felvenni a verseit, valamint igyekszik kevesebbet foglalkozni magával (a verseiben). Cirok Szabó István felidézte az egyetemen hallgatott stílusgyakorlat óráit, amelyen a tanára megjegyezte, „olyan jól bánik ezzel a hanggal, hogy már csak bullshitel”, mellébeszél. Csillag Lajos is egy tanácsot idézett fel, amelyet a prózájával kapcsolatosan kapott: „csak a rejtegetés kedvéért ne rejtegessen”.

 

Az eseményt egy újabb felolvasókör zárta, majd kilenc órától kezdetét vette Dawid Mateusz és Lynn Suh angol–lengyel–koreai nyelvű versperformansza a Kolozsvári Kikötő Poetry and Beyond programsorozatának keretében.