Egy polgármester életútja




 
 

Kevesen jelentethetik meg harmincvalahány éves korukban életművük alapkövét jelentő munkájukat úgy, hogy egyrészt ez jelentős elismeréssel is járjon, másrészt pedig hogy a feldolgozott témában található lehetőségek akár egy életre elegendő kutatási perspektívát biztosítsanak. Fodor János Bernády Györgyről szóló életrajzában mindez sikerült. Ahogy az előszóból is kiderül, hosszú évek alatt sikerült feldolgozni, prezentálási módjában folyamatosan tökéletesíteni a témát, melyben nem kis szerepet játszott a Fodor János mentora, Romsics Ignác Bethlen István-életrajzának modellje és struktúrája. A szerző az előszóban beszél arról is, hogy a téma első ránézésre népszerű, de látszata ellenére még kiaknázatlan az elmúlt időszak erdélyi magyar történetírásában, és lényegében kifejti megszületésének történetét. Viszonylag ritka az olyan eset, hogy a szerző a témával ETDK-t nyerjen, államvizsgát védjen meg belőle, és ezt követően doktori dolgozata is ugyanebben a témában szülessen. E téren Fodor János szemmel láthatóan hosszú ideig következetesen kutatott, és ennek figyelembe vételével a szöveg minősége és a források gazdagsága egyáltalán nem meglepő, sőt, inkább az a rendkívüli, hogy a kötet nem lett hosszabb. Valószínű, hogy azt, ami mégis kimaradt belőle, a jövőben önálló tanulmányok formájában fogja értékesíteni a szerző. Ki kell emelni azt, hogy előszavában kiknek köszöni meg: Romsics Ignác és Csucsuja István professzoroknak. A szakavatott olvasó – ha ismeri a két említett történész eddigi munkásságát – ismeri a reájuk jellemző alaposságot, ami ugyanakkor a fiatal szerzőnek is becsületére válik, hiszen a legjobbaktól tanulni mindig is a fejlődés alapját jelentette.

 

A kötet struktúráját tekintve hét részre oszlik. Az első, bevezető jellegű fejezet Bernády György származásáról, családi hátteréről és ifjúkori fejlődéséről szól. Olvastam olyan ismertetőket is, melyek szerint ez a fejezet túlzsúfolt és túl részletes: véleményem szerint nem, hiszen a Cyrus-életrajz óta tudjuk, milyen szerepe lehet a személyiség fejlődésében a gyerekkornak, ugyanakkor nem árt ismerni a marosszéki tájegység viszonyait ahhoz, hogy ezt a fejezetet az olvasó élvezni tudja. Még akkor is, ha a közösség emlékezetébe Bernády György elsősorban mint polgármester, és nem mint gyógyszerész vonult be. Ezt követik a kimondottan a politikai tevékenységre koncentráló fejezetek, melyek kronologikus sorrendbe vannak állítva, mindegyik címe jelzi nemcsak a fő jellemző tevékenységet, hanem évszámok szerint az időközt is. Ezekben a fejezetekben olyan témákat jár körül a szerző, mint Bernády György polgármesteri és főispáni tevékenysége, a román hatalomátvételt követően szerepe az Országos Magyar Pártban, illetve annak ellenében, Bernády kikristályosodott gondolatvilága a kisebbségbe szorult romániai magyarság előtt álló helyes útról, és hasonló témák. Azzal együtt, hogy a könyv központi alakja természetesen maga az egykori marosvásárhelyi polgármester, lapjain feltűnnek más történelmi figurák is, szerepük azonban ez esetben kimerül a Bernádyhoz kapcsolódó viszonyukban, és az sincs különösebben elmélyítve, ez által pedig a szerző nem kényszerült elveszni a részletekben valamiféle gondolati mellékvágányon. Ez is a kötet egyik erőssége: úgy szól a címben is definiált témáról, hogy azt megfelelő módon helyezi el a kor társadalmi, gazdasági és kulturális viszonyai között, ugyanakkor ezek részleteiben nem vész el.

 

A könyvből kiérződik, mintha a szerző némileg azonosult volna „főhősével”, témájának központi alakjával, egyfajta modellként látván és láttatván őt. A kötetnek ezzel együtt nagy érdeme szerintem, hogy nem vált panegiriconná. Könnyen meglehet ugyan, hogy a szerző számára Bernády politikai példaképet is jelent, de nem feledkezik meg arról sem, hogy hibáit, tévedéseit bírálja, még ha olykor csak kimondottan rejtve teszi. Így például a 171. oldalon utal arra, hogy a világháborút megelőző időszakban – vagyis Bernády polgármestersége idején – beindított nagyarányú infrastrukturális beruházások óriási adósságot eredményeztek, amit később törleszteni kellett – persze ezt a Bernády-adminisztráció végbevitte, és ezáltal sikertörténetté tette. Kiemelendőek azok a részek is, ahol Bernády György politikai pozicionálását, szövetségeseivel és riválisaival való viszonyát ismerteti a szerző – legtöbbször mellékesen. Ezt a témát talán érdemes lenne a jövőben elmélyültebben is kidolgozni, mivel viszonylag kevés eddig megjelent dolgozat térképezi fel a kisebbségi magyarság elitjének tagjai között fennálló viszonyokat a két világháború közötti időszakból. Abban is érdemes lenne a szerzőnek elmélyülni következő kutatásaiban, hogyan látta Bernády szerepét a korabeli román közélet. Azt tudjuk, hogy a két világháború közötti időszakban Bernády, azzal együtt, hogy ő maga nem volt országgyűlési képviselő, és önálló egyéniségéből fakadóan az Országos Magyar Pártnak sem volt vakon hű „katonája” – ezt az aspektust Fodor János máskülönben nagyon jól kifejti az ötödik és hatodik fejezetekben – sikerrel képviselte városának érdekeit Bukarestben. Ehhez azokra a képességekre volt szüksége, amelyeket Fodor János érzékeltet is: határozottságra, diplomáciára, következetességre és a közérdek kristálytiszta meghatározására.

 

A könyv értékét emeli gazdag jegyzetrendszere, kritikai apparátusa is. A források listáját, valamint a lábjegyzeteket átnézve szembetűnő a sajtó nagyarányú felhasználása. Gazdag a levéltári dokumentumanyag is, különböző romániai és magyarországi levéltárak és kéziratgyűjtemények anyagait használta fel a szerző. Az elvégzett kutatás mélységét és precizitását illusztrálja többek között az is, hogy Bernády tanulmányai kapcsán alaposan átnézte a Semmelweis Egyetem levéltárát is, az erre vonatkozó pontos információk felhasználása érdekében. Terjedelmes a felhasznált szakirodalom listája is, melyben román szerzők munkáira való hivatkozást nem fedeztem fel, a magyar nyelvű szakirodalmat viszont a szerző kiválóan ismeri. Gazdag és pontos az illusztrációk jegyzéke is. Ezek egy része intertextuálisan, más része pedig függelékként, a kötet végén találhatóak meg. Valószínű, hogy a szerző a gyűjtött vizuális anyagokból akár külön albumot is megjelentethetne az elkövetkező évek során.

 

Összességében véve szakmai szempontból kiváló munkával állunk szemben, nem véletlen, hogy elnyerte többek között az Erdélyi Múzeum-Egyesület Debüt-díját is. Nem egyszerűen biográfia, hanem marosvásárhelyi helytörténet és kisebbségi magyar politikatörténet is. Ugyanakkor mindmáig a legkomplexebb összefoglalója az egykori marosvásárhelyi polgármester életútjának, és e minőségében magasra emelte a mércét. Akár modellt is jelenthetne más, hasonló személyiségek életrajzának elkészítéséhez. Ahogy Tóth Gödri Iringó írja a kötetről készült recenziójában, voltak még hasonló közéleti szereplők, Bernádyval kortárs polgármesterek, mint a sepsiszentgyörgyi Gödri Ferenc, a temesvári Török János vagy a nagyváradi Rimler Károly, és mások, még ha ők nem is váltak olyan ikonikus figurákká, mint történt ez Bernády György esetében. E téren a feladat adott a jövő kisebbségi magyar történetírása számára. Remélhetőleg a közeljövőben még fognak születni hasonló munkák, és ezek nemcsak történetírói értékkel bírnak, társadalmi hatásuk is nagy jelentőségű lehet. Kisebbségi történelmi létünk sérelmeit, kudarcait jól ismerjük, talán azért is, mert az emberi psziché hajlamos inkább a negatívumokra emlékezni. Ugyanakkor tanulságul kell szolgáljanak számunkra a pozitív példák is, a sikertörténetek, és Bernády György marosvásárhelyi polgármestersége egyértelműen ezek közé tartozik.

 

 
 

Fodor János: Bernády György. Politikai életrajz. Marosvásárhely–Kolozsvár, Lector Kiadó–Erdélyi Múzeum-Egyesület, 2017.

 
 
 
 

Megosztás:Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on Twitter