Egy rendező küldetése




 
 

Talán szerencsének mondható, hogy az MMA-nak ezt a 2018-as kiadványát a könyv ihletője, maga Kósa Ferenc még lapozgathatta. Hiszen az egyedi hangvételű rendező 2018. december 12-én, azaz pár héttel a 81. születésnapja után érte el földi küldetésének végpontját.

 

Nyugodtan beszélhetünk küldetésről, ha Kósa Ferenc munkásságára gondolunk, hiszen életművének aprólékos szemrevételezése során ezt a fajta művészi tudatállapotot próbálják feltárni maguk a szerzők is. A szerzők, akiket elárul a szövegük, és nyugodtan nevezhetjük őket Kósa barátainak, vagy legalábbis Kósával hasonló szellemiségűeknek.

 

Az öt részre tagolt mű első részét, az életmű áttekintését Pörös Géza vállalta magára, Szekfü András szaklektori tanácsait is figyelembe véve. Pörösnek ez a 150 oldalas bevezető tanulmánya nagyban különbözik az MMA sorozatában megjelent többi hasonszőrű kötetbeli elemzéstől. Hiszen az Alakváltozatok. Kósa Ferenc filmjei címet viselő, kiterjedt fejezetben a szerző a régi mesterekre jellemző alapossággal szedi ízekre Kósa munkásságát. Így, nem mellesleg, elmarad az olvasmányosság, ami miatt a sorozat eddigi darabjait dicsértem korábbi írásaimban, aminek folytán – hiánypótló módon – a tudásban felsejlő réseket tömhetnének majd be velük a pedagógusok a gimnáziumi vagy egyetemi oktatás során. Pörös eszmei rendszere és elemzési technikája ugyanis más régióban mozog. Sem nyelvileg, sem hivatkozási rendszerét tekintve nem aktualizál különösebben. A szerző inkább valamiféle időutazásra csábít. A szöveg szinte beleolvad az elemzett filmek szövetébe, Pörös mondatai így nem visszatekintő jelleggel a mának bölcselkednek, hanem írásában a szerző inkább együtt lubickol a filmekben elhangzó akkori mához szóló szövegrészletekkel.

 

Pörös mint némafilmet nézi a Kósa-filmek Sára Sándor által fényképezett jeleneteit, és mintha Eisensteint elemezne, mélységeiben szemrevételezi a beállítások, a képi megoldások jelentéseit. Pörös mintha évtizedeket fiatalodva idézné meg a Csoóri Sándor által végiggondolt szövegrészleteket. Ezáltal olyan érzést kelt az olvasóban, mintha Csoórival együtt ő is az alkotói folyamat részese lenne. Eközben idéződik meg Petőfi, József Attila, Ady, Bartók, Kodály forradalmisága és művészete. Minden szellemi ősé, aki hatással volt Kósára és vele együtt egész nemzedékére. Így rajzolódik ki lassan Kósa Ferenc portréja az első magyar egész estés vizsgafilm betiltása utáni állapotoktól a cannes-i sikereken és ösztöndíjon át a tenni akarás, a meg nem alkuvás, a hazaszeretet és a honvágy, és olykor az öngyilkos gondolatok mélységeinek láncolatát követve.

 

A szerző nem csak elhelyezi Kósát a filmművészeti és kulturális kánonban, hanem igyekszik szellemi környezetét is átvilágítani. Nem csak ikonjain keresztül közelíti meg a rendezőt, hanem kortársait is bevonja a szellemidézésbe. Teszi ezt olyan vehemenciával, amely nem csak az olvasót, hanem a lektort, valamint a szerkesztőt, Pörös Izabellát is magával ragadja. A szöveg sodró és sokrétű megtapasztalása folytán tehát néha észrevétlenek maradnak előttük egyes kisebb hibák. Például apró tévesztést találunk egy Nagy László magasztos szavait elénk táró idézetben. (A költő nem összetévesztendő B. Nagy László neves kritikussal, akire a szerző számos esetben hivatkozik jelen munkája során.) Pörös Géza buzgalma érthető azonban. Hiszen ő nem tanítani akar Kósáról, hanem a rendező filmjeivel rokon színvonalú szöveg megírásán fáradozik – és hát feltételezhetően hasonló habitusa is van. Megéli, újraéli a filmek hatását, egykori élményeit pedig kiegészíteni igyekszik, az eltelt évtizedek tapasztalataiból lepárlott bölcsességgel.

 

A filmek, melyek tükrözik Kósa meg nem alkuvását, általában segítségül hívják Csoóri szöveg- és Sára képi világát. Bár igazából, mint a szöveg is számtalanszor utal rá, ezekben a filmekben inkább a paraszti társadalom pontos ismerőinek egyenértékű munkáját érhetjük tetten, azaz Kósa, Csoóri és Sára közös, összművészeti megfogalmazását. Majd később, főleg a dokumentumfilmek esetében még kiemelkedőek lesznek ezen filmek alanyai, akik szinte egybesimulnak a rendezőt is jellemző küldetéstudattal, illetve az ebből fakadó meg nem alkuvással. (Balczó András vagy Béres József portréja példának okáért könnyen összeegyeztethető Kósáék Dózsa-felfogásával. Sajnos a Latinovits Zoltánról szóló dokumentumfilm ötletét a hatalom parkolópályára állította. Az óvatos politikai hatalom ugyanis jobban tartott a színészkirály eszmei mondanivalója körüli esetleges botrányok kitörésétől, mint a kutató vagy a sportoló dacos kiállásának következményeitől.)

 

Kósa példaértékű magatartása, akárcsak hőseié, az, hogy bátran kiállt elveiért. Soha nem tagadta a szocializmus iránti elkötelezettségét. Mint azt a könyv sem hallgatja el, a rendező a rendszerváltás után képviselői szerepet is vállalt az MSZP jelöltjeként. De a kötetből az is kiderül, hogy soha nem mondott le a szabad kritikai hozzáállást megkövetelő alapelv szükségességéről. Kósát ennek megfelelően is az egyszerű nép soraiból saját tehetségük által felemelkedők érdekelték. Azok, akik a saját autonóm elképzeléseiket érvényesítették, vagy legalábbis megpróbálták érvényesíteni: azaz leginkább a magához hasonlók. Kósa persze nem monomániás, ahogy szereplői sem azok. Hiszen még dokumentumfilmjeinek monologizáló hősei is egyfolytában párbeszédben állnak saját magukkal, vagy arra reflektálnak mondandójuk közben, hogy az ő világképükkel hogyan kerül ütközésbe a környező világ. Pörös Géza ívet is rajzol nekünk, hogy átláthassuk Kósa változásait, melyek során azonban a rendező a már jelzett attitűdjéből tapodtat sem enged. Mi több, a szerző kitér még arra is, hogy mit jelentett a művésznek a fotózás, filmrendezői pályája elején és politikusi küldetésének beteljesítése után.

 

A kötet második nagy fejezete Eredet – Filmművész születik címmel Kósa életének elbeszélése a rendező saját visszaemlékezései alapján. Az első, naplószerű szövegben a rendező épp a 75. születésnapján kezd hozzá saját történetének visszafejtésébe. Japán származású felesége közös fiukkal ekkor Tokióban tartózkodik, ő pedig szerzői magányában számvetést készít. Egy nagy formátumú ember beenged saját lelki kincseskamrájába. Így lesz teljesebbé a kép a művészemberről. Egy hozzáértő szakmai elemzés és egy családtörténettel, (Pörös Gézának adott) levélinterjúval is kiegészülő önvallomás együtteseként. A fejezet tartalmazza Őrizd az embert címmel Kósának a Magyar Művészeti Akadémián tartott székfoglaló előadását is.

 

A harmadik fejezet, mely a Vallomások, kritikák, dokumentumok Kósa Ferenc filmjeiről címet viseli, fekete-fehér képekkel illusztrálva méltatja a rendező, tágabban a triumvirátus munkásságát. A hatvanas-hetvenes évekből olyan nevekkel találkozunk a filmekről írt szövegek szerzőiként, mint a már említett B. Nagy László vagy a külföldiek közül Marcel Martin, Sámuel Lachize, Michel Cournot. A későbbi filmek szakmai dicsérete pedig Almási Miklósnak, Kalmár Évának, Dobai Péternek, Vitányi Ivánnak vagy Czine Mihálynak köszönhető. De ugyanígy olvashatunk ebben a fejezetben a rendező tollából származó írásokon kívül Sára- és Csoóri-feljegyzéseket vagy Nagy László és Alberto Moravia írásaiból származó részleteket is, és nem maradnak el az interjúk sem. Mint ahogy a negyedik, Összegzés című fejezetben levélinterjú-részletet ugyanúgy találunk, mintegy kiegészítésképpen, mint laudációkat vagy Kósa-elmélkedést.

 

A könyvet a Függelék zárja, ezen belül részletes filmográfiát találunk. Ezt a válogatott bibliográfia követi, melyben a szerkesztés során felhasznált cikkek, tanulmányok, interjúk listáját sorjázzák a szerkesztők. A képek forrásjegyzéke úgyszintén fellelhető a kötetben, melyhez a szokásos DVD-melléklet van csatolva, mintegy mozgóképes párhuzamos irányvonalat kínálva a szöveghez. Itt Buglya Sándor neve tűnik fel rendezőként. Megtaláljuk a könyv végén a többi filmes témájú MMA-kötet listáját, például az akkor még készülő, azóta már a könyvesboltok polcain található, Pintér Judit által szerkesztett, Huszárik Zoltán rövid, de annál jelentősebb életművét feldolgozó Talán mindenütt voltam címűt. A Kósa-könyv fedőlapján egy emlékezetes kép a Tízezer nap című filmből, míg a hátlapon a középkorú rendező arcképe látható, kiegészülve néhány kedvcsináló mondattal.

 

 

 

Őrizd az embert – Kósa 80. DVD-melléklettel. A bevezető tanulmányt írta Pörös Géza. A szöveggyűjteményt szerkesztette: Pörös Izabella. Magyar Művészeti Akadémia, 2018.