Egy város arcai – Kolozsváros antológia könyvbemutató




Az idén tizedik alkalommal megrendezett Kolozsvári Magyar Napokon került sor a Kolozsváros címet viselő antológia bemutatására augusztus 22-én a Vallásszabadság Házában.

 
 

 
Az antológia idén jelent meg a Jelenkor kiadó gondozásában és olyan szövegeket tartalmaz, melyek Kolozsvárról szólnak, hozzá kapcsolódnak. Az esemény első részében a könyvben megjelenő térképeket nézhette végig a szép számban összegyűlt közönség. A térképek elkészülésük alapján kronologikus sorrendben voltak láthatóak, amiből kirajzolódott az, amit a későbbi beszélgetés során is megfogalmaztak, minthogy Kolozsvár nem áll olyan könnyen modellt.
 
 

 
Ezt követően Dimény Varga Áron és Albert Csilla színészek tartottak egy felolvasószínházat az antológia szövegeiből. A szövegekből kirajzolódott Kolozsvár sokszínű arca, utcák, a fellegvár, mind ezer emlék lenyomata. A könyvbemutatón a Kolozsváros több szerzője is részt vett. A kötet szerkesztői, Balázs Imre József és Daray Erzsébet három-három kérdést tett fel a jelenlevő szerzőknek, mintegy segítségként, hogy kapaszkodót nyújtsanak a saját Kolozsvárhoz való viszonyuk megfogalmazásában. Ez által olyan témák kerültek elő, mint a nosztalgiához való viszony, a centrum és periféria vagy éppen az otthonosság kérdése.

 
 

 
André Ferenc elsőként ragadta kézbe a mikrofont és a nosztalgia témájával kapcsolatban kifejtette, meglátása szerint ez elkerülhetetlen, hisz egy városnak mindig megvan a maga nosztalgia faktora, amivel szűkségszerűen párbeszédbe kell lépjen az ember. Horváth Benji ehhez hozzá fűzte, hogy az ő generációja számára például a külvárosi tömbházak is a nosztalgiához tartoznak és a maguk csúnyaságával mégis képesek egyfajta otthonosságot adni. Láng Orsolya számára azért volt otthonos és szimpatikus mindig ez a város, mert itt azt tapasztalta, hogy több generáció él együtt és megvan köztük a kommunikáció, mentorszerű közösségek vannak jelen. Kolozsváron érzi a szabadságot, egy olyan szabadságot, amely ugyanakkor nem jár veszéllyel. Visky András észrevétele, hogy a jelenlevő szerzők többsége nem Kolozsvári, ugyanakkor a szövegek sem felkérésre születtek, ami, vonta le ebből a következtetést, azért is igazán érdekes, mert ebből látszik, hogy milyen ereje van a városnak, hiszen ő szülte meg ezeket a szövegeket.