Éjjel a kertemben Jeszenyinnel




Nagy Pál: Buja formák

Nagy Pál: Buja formák


 
 

Király Lacinak Sóváradra

 

a darvaknak tán csillag a testük

csak krúgatásuk hallik idelent

éjjel nincs is mivel összevessük

ketten vagyunk de néma itt a csend

 

holdfényben a pitypang bóbitája

mert épp egy tündér játszadoz vele

üstökösként robban a világba

manókra várva ez lehet jele

 

éjjel házam ég felé lebegve

a jázminillat vinné mennybe fel

háztetőm egy füstön elmerengve

kéményre bámul kit csak elvisel

 

szemben a hegy zöldfüves palástja

látod Jeszenyin boszorkánytanya

mögötte nem látni de barátja

egy másik hegy nyakába ugrana

 

bűvész oson s halkan menetelve

követi őt dzsinnek egész hada

harmatgyöngyöt hág legelve

táltos lova a gyémántfény pata

 

jönnek ők a rég halott barátok

pöttyös labdám úszva a Maroson

kölcsön könyv akin örök az átok

most mást ámít egy ős villamoson

 

jön esernyőm mélyfekete gyászban

zsebemből szétgurult rézpiculák

összegyűlnek e falusi házban

félelmek ellen varázspirulák

 

jön a hajnal köd-nyájat terelve

bárányfelhőktől ráncosul az ég

Jeszenyintől kérdezem tűnődve

„mese-éjünket elérte a vég?”