„Ezeket a közhelyeket, ha tartalmuk van, ismételni egyáltalán nem bűn”. Elek Tibor interjúkötetének bemutatója




A 25. Marosvásárhelyi Könyvvásár harmadik napján, szombaton Elek Tibor Párbeszédben a kortárs „erdélyi” magyar irodalommal című munkájának bemutatójára került sor, amely tizenkilenc ismert erdélyi irodalmi személyiség irányított interjúit foglalja össze. A szerzővel Karácsonyi Zsolt, a Helikon folyóirat főszerkesztője beszélgetett, illetve Fekete Vince és Markó Béla, a kötetben szereplő költők.

 

Karácsonyi Zsolt első felvetése épp a címben idézőjelben feltüntetett „erdélyi” fogalmat célozta meg – ennek kapcsán Elek Tibor elárulta, az idézőjelekkel csak a koncepció egyértelműségét próbálta megkérdőjelezni, valamint megpróbált párbeszédet indítani annak mentén, hogy mit is jelent(het) az erdélyiség. Ezt követően Karácsonyi Zsolt kiemelte a kötet irodalomtörténeti jelentőségét, hisz például a Bodor Ádám-, Lászlóffy Aladár-, Mózes Attila-interjúk nagyszerű fogódzót adhatnak az irodalomtörténészeknek akár a tizenkilenc szerző életművének értelmezésében (hiszen maguk az interjúk is pályaáttekintő jellegű életműinterjúk).

 

 

 

Az interjúkat illetően Elek Tibor elárulta, az interjúk többnyire élőben elhangzott beszélgetések felvételei alapján készültek, így megpróbálta azok élőbeszédszerűségét és spontaneitását átkísérni az írott szövegbe is. Hosszú munka gyümölcse ez, hiszen több mint harminc év telt el az első darab (a Mózes Attila-interjú) elkészülése óta. Elmondása szerint számára azért is volt nagy tétje ezeknek a beszélgetéseknek, mert feltehetett olyan kérdéseket, amelyeket egy tanulmányban vagy kritikai írásban ugyan meg lehet pendíteni, direkt dialógus hiányában azonban nem kap egyértelmű válaszokat, ugyanakkor a felmerülő kételyeket is könnyebb személyesen tisztázni a szerzőkkel.

 

Ennek kapcsán Karácsonyi Zsolt felhívta a résztvevők figyelmét az interjúműfaj csapdáira, például arra, hogy a szerző nem mindig teljesen pontos, amikor a saját műveiről nyilatkozik. Ezt Elek Tibor is megerősítette, ugyanakkor megjegyezte, hogy ez szerzőktől függő probléma, gyakran – a szóbeszéddel szembemenően – sokkal jobban sikerülnek az interjúk, mint ahogy azt gondolta volna, például a Bodor Ádám-interjú reveláció-erejűnek bizonyult számára. Zárásképp az merült fel, mit kezd Elek Tibor az úgynevezett „nyesett labdákkal”, rákérdez-e épp alakuló művekre, és ha igen, felmerülhet-e annak veszélye, hogy egy szerző úgy nyilatkozik egy készülő művéről, hogy még el sem kezdte azt, és abban se biztos, hogy valaha befejezné, ahogy az Zalán Tibor Papírváros című regényéről ismeretes.

 

 

 

Elek Tibor és Karácsonyi Zsolt párbeszédét követően szót kaptak a meghívott interjúalanyok is. Markó Béla elárulta, az évek során „rutinos” nyilatkozó lett, így megtanulta, hogyan mondhatja el bármilyen felvetett kérdés kapcsán azt, amit fontosnak tart közölni. Ugyanakkor vannak kérdések, amelyeket rendszeresen megválaszol, például azt,  mit jelent számára a szonett, a kötet forma szabadsága. Bár közhelyesnek tűnhetnek már az újra és újra felmerülő kérdések, Markó Béla azt állítja, hogy „ezeket a közhelyeket, ha tartalmuk van, ismételni egyáltalán nem bűn”. Számára az volt megragadó, ahogy Elek Tibor nem csupán „kérdezőként”, hanem érdeklődő, megértő partnerként vett részt ezekben az beszélgetésekben, valamint az idézőjelbe vett „erdélyiség” iránt is nagy érdeklődést mutatott. Fekete Vince a húsz évvel ezelőtt készült interjúját idézte fel, amelyre nagy izgalommal készült, így nem fogalmazott elég pontosan. Utólag rengeteget tanult belőle, így azóta rendszeresen újragondol bizonyos kérdéseket, még akkor is, ha már többször feltették neki azokat. Az Elek Tibor vezette interjút egy sokkal kellemesebb tapasztalatként élte meg – amit utána még egyszer újraélhetett, mert az est során nem sikerült rögzíteni a felvételt, így minél pontosabban „rekonstruálniuk” kellett a beszélgetést.

 

Az interjúktól való félelem kapcsán Karácsonyi Zsolt felvetette, mennyire lehet őszinte „nyílt színen” egy szerző – ehhez kapcsolódóan Herta Müller budapesti könyvbemutatóját hozta fel, amelyen a szerző „hihetetlenül izzó, nyilvánosan önmarcangoló válaszokat adott” akár a legközönbösebb kérdésekre is. Elek Tibor ezt megint csak szubjektív jelenségnek tartja, ugyanakkor ő is úgy gondolja, hogy a nyilvánosság előtt mindenki egyfajta szerepet játszik, ezen túl pedig az őszinteség már maga a szerző érdeke is. Végül érdekességként elhangzott, hogy a kötet négy marosvásárhelyi szerző interjúját is közli, Markó Béla mellett Bartis Attila, Gálfalvi György és Kovács András Ferenc is „szereplői” a most megjelent Párbeszéd-kötetnek.