Élet a filmben, film az életben




A magyar és román filmipar újabb termékeit egyaránt figyelemmel kísérő erdélyi mozikukac mindhiába várta az elmúlt években, hogy a román újhullám nemzetközi sikereket arató alkotásaihoz hasonlító magyar film szülessen. Csak kicsit bár lenne már olyan magyar film, amelyben a nyers hétköznapi rögvalóság, a maga apró tragédiáival és örömeivel, lecsupaszított poétikájával, de annál ütősebb üzeneteivel tükröt tart a mai egyéni dilemmáknak. A meddő várakozásba kissé bezavart Kincses Réka 2015-ös Szerelem, szex és egyéb kellemetlenségek című munkája, amely egy Németországba kivándorolt ifjú feleség hazavágyódásából hűtlenségi problémát fogalmazott, de a zömében erdélyi produkció igazából nem lett mérföldköve az ábrázolható magyar realizmusnak.

 

A várakozásnak immár vége. Egy túlnyomórészt személyes projekt keretében, minimális költségvetésből, egy helyszínen, barátok segítségével és a család teljes támogatásával Hajdu Szabolcs elkészítette az Ernelláék Farkaséknál című kamaradrámát, amely akár a román újhullám egyik zászlóvivője is lehetne, csak hát éppen magyar. A magyart nyilván nem mély etnikai értelmében használom, hiszen sem a miliő, sem a párbeszédek, sem a rejtett tartalmak nem utalnak a magyar ifjú középosztály tipikusan pannon problémáira. Globális a téma, azazhogy egész pontosan a kelet-közép-európai fejlett társadalmak középosztályában jelentkező hétköznapi kivándorlás, gyereknevelés, családon belüli feszültségek kérdései mozgatják a cselekményt.
 
 

 
Farkasék egy teljesen szokványos értelmiségi család. A kissé öntelt, negyvenes éveit taposó családfőnek (Hajdu Szabolcs maga) erős véleménye van mindenről és mindenki más életéről, kivéve a sajátját, négyesztendős fiával türelmetlen, Eszterrel (Török-Illyés Orsolya) képtelen közös nevezőre jutni a gyerek nevelése kérdésében. Ebbe a nem túl idilli képbe csöppennek be Ernelláék, a háziasszony nővére és családja, akik külföldön próbáltak szerencsét egy évig, de a kaland balul sült el. Pénzük elfogyott vagy nem kerestek eleget, ráadásul úgy tűnik, Ernella (Tankó Erika) megcsalta Albertet (Szabó Domokos) egy gazdag skóttal, a munkaadójával, és mindezt tetőzi, hogy kiskamasz lányuk elemeli Farkasék napi költségekre félretett pénzét. Szóval a helyzet készen áll egy jól összekuszált családi drámára.

 

A cselekmény nem egy mély konfliktusokkal teli tragikus történet, és a film nem is ettől különleges. Különlegessé attól válik, hogy a teljes játékidő alatt a kamera egyszer sem hagyja el a lakást, akkor sem, ha a karakterek távoznak, épp csak kitekint a nyitott ajtón, az ablakon kinéző szereplők mögé sem áll be, nem kölcsönöz tőlük perspektívát, ráadásul nem megy be minden szobába, a cselekmény java része a nem túl nagy nappaliban zajlik egyetlen nap alatt. A külvilág tehát nincs befolyással a film esztétikájára, amely ettől kissé klausztrofób jelleget kap, és mélyül realizmusa. A realizmusra rásegít Hajdú Szabolcs fogatókönyve a különösebb cifrázást mellőző, mindenki számára ismerősen zamatos és hétköznapian csengő, csupasz nyelvhasználatával, amelyet ő maga pompás verbalitással alkalmaz, a hölgyek azonban kissé elmodorosítják, de sebaj.

 

A felnőttek mind kapnak legalább egy-egy páros jelenetet, és mindegyik más hangulatú: Farkasék előbb marakodnak, aztán gyengédek, Ernelláék a kölcsönkérés mechanizmusát vitatják meg, érzelmeik mélyen kötődnek az anyagiakhoz, Farkas és Albert kettőse tragikomikus, ekkor derül ki Ernella hűtlensége, Eszter és nővére párbeszéde nosztalgikus, emlékfelidézős. Négyesben együtt átbeszélt jeleneteik remek látleletei a családos fiatalok problémáinak: kivándorlás (a honvágyat, otthontalanságot megtapasztalt család drámája vegyül Farkas buta erkölcsi fölényével), gyereknevelés (Farkas idegbajos véleménye hiperaktív négyéves fiáról, Eszter védő és egyben tükröt tartó állásfoglalása), családi múlt és jelen (a testvérek be vagy be nem teljesült álmairól, apró múltbeli sérelmeikről és haszontalanságukról a mai valóság drámájában). Mindehhez a rendező-forgatókönyvíró-főszereplő Hajdú, felesége, valamint gyermekei hozzáadják önnön természetes tehetségük, amivel egyfajta otthonosság érzetét keltik a nézőben, ráadásul a helyszín valóban saját budapesti otthonuk.

 

Tárgyalt problémáit, viselkedésmintáit, rejtett konfliktusait nem pusztán egy bizonyos, mondjuk kizárólag a 30–40-es korosztály ismeri fel önmagában, a dolog nemzedékeken ível át. Kérdésfelvetéseit egyfajta „ősiség” jellemzi tehát, annak ellenére, hogy minden kétséget kizáróan mára datálható, helyszíne urbánus, anyanyelve magyar.

 

A Karlovy Vary-i filmfesztiválon Kristályglóbusszal kitüntetett film két dolgot tisztázott a magyar filmgyártás számára: egyrészt lehet különlegesen jót alkotni kis pénzből is, másrészt a sikerhez nincs feltétlenül szükség az alkotói szabadságot némileg leszorító, filmalapi sikerszemléletű politikára.

 

A kamaradrámát Hajduék eredetileg színpadra írták, de végül saját lakásukban, a család szerepeltetésével, diákoperatőrök munkájával, körülbelül hárommillió forintos költségvetésből forgatták, és a magyar filmforgalmazásban először (a film hangulatához jól illően) a helyszín-nappaliban mutatták be a sajtónak. Ezzel rögtön divatot teremtettek. A filmet rendszeresen levetítik lakásokban, az alkotók jelenlétében, sőt, hosszú várólistás jelentkező sor kígyózik a film elektronikus postaládájában. Kihagyhatatlan posztmodern érzés: házigazdája lenni egy vendégül látott filmnek, amelyben saját életedet látja vendégül az a stáb, akik most nálad vendégek.

 

 

 

Ernelláék Farkaséknál, színes magyar film, 81 perc, 2016. Rendező és forgatókönyvíró: Hajdu Szabolcs. Operatőr: Szalai Márk, Tímár Gergely, Bántó Csaba. Vágó: Papp Szilvia. Szereplők: Tankó Erika, Török-Illyés Orsolya, Hajdu Szabolcs, Szabó Domokos, Hajdu Lujza, Hajdu Zsiga, Gelányi Imre, Szilágyi Ágota.