Erőtánc – Dragomán György és Részeg Botond beszélgetéséről




Szombaton 16 órától a Csíkszeredai Könyvvásár keretén belül könyvbemutatón és kiállításon lehetett részt venni az Új Kriterion Galériában. Az Erőtánc című kötet képzőművészet és szépirodalom találkozása. Részegh Botond akril, valamint tus alkotásai Dragomán György rövidprózáival egészültek ki, az alkotókkal Szabó T. Anna beszélgetett.

 
 

 
Hogyan találkoztak és hogyan jött az elképzelés, hogy egy ehhez hasonló közös munkába fogjanak – vetette fel Anna. Részegh A fehér király sikere kapcsán hallott először Dragománról, és mint kiderült, neki is ismerősen csengett Részegh Botond neve, ugyanis ismerte már korábban munkáit. Véletlenek sorának köszönhetően végül megszületett az Erőtánc ötlete, amely az író szerint azért tetszett neki annyira, mert számára visszacsempészi az írásba a fizikalitást, ha képekről ír.
 
 

 

Rabság, történetek a rácsokon túlról a címe az írásoknak, melyben az elítélt és a fogvatartó viszonyát, valamint egymásra gyakorolt hatását mutatja be, mindezt úgy, hogy az olvasó nem látja maga előtt a rabot, nem tudjuk, hogy néz ki, részletes leírás csak a rácsokról van. A rabságot egyfajta térnélküli, időn kívüli létezésnek láttatják, de ezt olyan mély sötétséggel, hogy, mint kiderült, a kisebbik fia el is sírta magát, mikor elolvasta az egyik ilyen írást. A rabság, a kínzás, a tűrés és a fájdalom mellett a szabadon élés nehézségeiről is beszéltek. Dragomán fel is vetette a kérdést, hogy a börtönőr vajon szabadabb-e a rabnál, mikor ez a függés őt is folyamatosan a rácsok mellé láncolja, még ha a túloldalra is. Célja a rab végső megtörése, hogy a rab teljes egészében elfelejtse a fényt, valamint hogy a külvilág végleg megfeledkezzen a rabról.
 

A felolvasott szövegek, valamint a galériában kiállított képek együttese nagyszerűen átadta a mű alaphangulatát, vagyis a bezártság és a kilátástalanság érzését.
 
 
 
 

Megosztás:Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on Twitter