Érzékenység, fájdalom?  




 

 

Csombor Rita: Smink nélkül. Fiatal Írók Szövetsége, Budapest, 2018.

 

 

Csombor Rita első kötete nehezen olvasható. A szöveg sűrű: olyan tapasztalatokat akar megmutatni, amelyet folyékony, könnyed ritmusokkal nem lehet. Az ilyesmihez sűrűség kell, akadozás, darabosság.

 

A versek többsége az érzékenységet tematizálja. „Mondhatni, szociálisan érzékeny típus vagyok” – állítja magáról a szerző egy 2018-as ContextUs-interjúban. Az érzékenység itt viszont olyan formákban jelenik meg, amelyek csupaszok, nélkülözik megtervezett cselekvés formáit: a tettek itt smink nélküli feltárulkozások.

 

Központi témája a kötetnek a szakítás, a leválás, és annak a felismerése, hogy a függés és bántás állapotának elviselése megjátszott álarc csupán az emberi kapcsolatok, az emberi személyiség sokrétűségének arcán. E felismerés „[o]lyan volt, mintha / a pofonod még mindig / az ékszerem lenne, / de csak smink volt / a matrjuska-babán.” (4.) Hogy a függés, a fájdalom kitől ered, az a kötet folyamán bizonytalan marad, a Nelly Sachs- és Sylvia Plath-mottók alapján az apa és a szerető képe is behelyettesíthető.

 

Ám korántsem csak erről szól a kötet. Helyet kapnak a bizakodó vágyak is: a Tükörvölgy (61.) odaadása, biztonság utáni vágyódása maga a teljes felelősséggel vállalt, másiknak való kitettség. Az én újra és újra sebezhetővé válik, változik, tanul. A csalódás fájdalma nem jár a sebezhetőség feladásával, a szövegekben csak ennek teljes vállalása járhat a kapcsolatok kiteljesedésével. „[U]tolsó menedéked a bőröm alá rejtetted”: be kellett engedni a másikat, hogy az én tapasztalhasson, élhessen, megélhessen olyan intenzív érzéseket, melyből a kilökődés már fájdalommal jár.

 

Csombor Rita versei a keresés művei is: a Mezítláb (70.) című alkotásban a kutatás egy teljes kapcsolat értelmére való rákérdezéssé, már-már önfelszámoló, önbántó kereséssé avanzsál. Az itató kiapadt vizét keresi a nyelv, felhorzsolva önmagát, s a víz csak nem jön, a szerelem narratíváját a valóság impulzusai nem igazolják vissza. Új felvonást kell írni, új történetet, amelyben a felelősség csakis az íróé. De az ihlet továbbra is csak a kitettség, a végtelen érzékenység árán jöhet.