És címük is volt




2_kilometrik
 
 
Vannak a bolondok a bolondokházában. És ülnek az udvaron körbe, vagy nem is az udvaron, hanem a szobában. De igazából mindegy is, hol ülnek a bolondok. És mondanak számokat, hogy három, meg négy, meg kilencven, vagy nyolcvan, mondjuk. De igazából mindegy is, milyen számokat mondanak pontosan. És jön az egyik doktor, aki fiatal, szakállas, és nemrég dolgozik a bolondokházában, mert nemrég fejezte az egyetemét, és még nem tudja a dolgokat a bolondokházában, és csodálkozik, hogy mondanak számokat a bolondok, és kacagnak utána, miután mondanak egy számot, ezt elfelejtettem mondani, hogy kacagnak utána. És jön a fiatal szakállas doktor, és kísérletet végez, és mond ő is egy számot, és erre a bolondok nagyon megverik. És jön egy öreg doktor, aki már régóta dolgozik a bolondokházában, és megkérdi tőle a fiatal doktor, hogy miért verték meg. Az öreg doktor mondja, hogy azért, mert az a szám egy bolondokházás vicc volt, és azt gondolták a bolondok, hogy csúfságol velük, mert mindegyik szám egy viccet jelentett, azért kacagtak utána a bolondok. Én sámán vagyok, és nem tudok jól viccet mesélni, vagy mást se tudok jól mesélni.
 
Azt a tudóst, aki feltalálta, hogy nagyon sokáig éljünk, annak Andreas Kisser volt a neve, és genetikai reparációkat tudott csinálni először, mert ezt sokáig tiltották az országok, és a tudósok hajókon csinálták az ilyesmiket, hogy kutassák a hosszú élet titkát. De a genetikai reparációk magukban nem elegek, mert kellett a szervnyomtatás is, amit viszont engedtek az országok, de nem mindegyik. Régebben az is ritka volt, ha valaki száz évig élt, az már öreg volt és ronda és beteg általában, most meg valaki ha száz évig él, akkor feljelentik a doktort. Andreas Kisser brazil volt, és szeretett gitározni, de voltak német nagyapjai is. Régen a sámánok tudtak jól mesélni, most már sajnos nem tudnak.
 
Én sámán vagyok, vannak még a harcosok, ők védik meg a bolygót, az erdőket, a vizeket, a tengereket, és a bolygó környékét egy darabig az űrben, de messze nem megyünk, az tilos. Vannak még a munkások, ők programozzák a gépeket, és vigyáznak, mikor rosszakat akarnak csinálni a sok gép. Vannak még a szülők, ők a gyerekekkel játszanak meg tanulnak. Vannak még többfélék, de nagyon fáraszt mesélni, nem tudom, hogy kell, és nagyon fáraszt, régen a sámánok tudtak jól mesélni. Régen sok nyelv volt, nem csak kevés, régen nem ismert mindenki minden nyelvet. Mert a nyelvek nagyok voltak, sok szóval, és sok nyelv volt, mindenki csak hármat-négyet beszélt.
 
Régen nem volt még rájőve, hogy a tudás van, széjjel volt minden darabokban. A tudás darabokban volt, a doktorok tudták az övékét, a harcosok az övékét, a tudósok az övékét, a sámánok az övékét. Voltak többféle doktorok, voltak többféle harcosok, volt, aki fegyverrel, volt, aki mesélt, voltak többféle tudósok, volt, aki mesélt, volt, aki boncolt, volt, aki olvasott, voltak többféle sámánok, volt, aki a régi istenekkel, volt, aki az erőkkel, volt, aki Jahval. A tudás szerteszéjjel volt.
 
Amikor ment ment fele, átért a másik oldalra, és találkozott két másikkal, akikben sátán volt, sátánul is voltak. Barlangsírokban laktak és kéregettek a gyalogosoktól borra. De már nem, mert belekötöttek a gyalogosokba, megverték őket, hogy legyen a borra. Belé is kötöttek, kérdezték, hogy miért baszogatja őket, adjon borra. A sátánság megijedt a két másikban, akartak a disznókba menni. Mert elfelejtettem mondani, hogy disznócsorda is volt, de a disznógulyás nem mert odamenni, hogy ne verjék meg a borra. „Menjetek” – mondta a sátánnak, és azok bele a disznókba. És akkor az egész disznók elkezdtek szaladni, és leugrottak a szikláról bele a tóba, egyenként, kettenként sorba. Megdöglöttek. A disznógulyás szaladt a városba, árulkodott a harcosoknak, mi történt. Mindenki kifutott, és mondták neki, hogy őket ne baszogassa, húzzon el a környékről. Még a két megszabadított is. Azt elfelejtettem mondani, hogy a város Gadara volt. Nem megy ez nekem. Pedig ez egy sima A19CB38-as.
 
Először az A jelzésű meséket szüntették meg, pedig ezek voltak azok, amiket a sámánok nagyon szerettek mesélni, és ez még a tudás előtt volt, talán így kezdődött a tudás. Még csak úgy szüntették meg őket, hogy az ugyanazokat a meséket számozták meg, és egy ideig még mesélték, de már nem külön-külön-külön, hanem csak egyet csak egyféleképpen. Az A1AA11-es, a legeslegeslegelső mese, az A2AA11-es, hogy lett a bolygó, az A36AX16-os, hogy lett a bor. De minden mese mese, lett B, C, D, meg a többi, és a sámánok elfelejtettek mesélni, de hamarabb a doktorok, harcosok, meg mindenféle, utolsóelőttinek a sámánok, utolsókor a szülők. A tudást nem kell elmesélni. Minden mese tudás, semmi mesét kell mesélni, minden mesét nem kell mesélni.
 
Volt egy fiú, akinek volt neve, de nem tudom már, minek hívták. És vásárolt virágot a sötétben, hogy a harcosok nehogy meglássák, régen legális volt virágot vásárolni, még régebben szedni is szokták volt csak úgy, ahol megtermett. És a sötétben odaadta ennek a lánynak. Mert volt ez a lány, akit Írisznek hívtak. És együtt megették. Utána szabadidőben mindig ment a fiú a lányhoz. Az örült. És utána basztak együtt. És utána is többször, és virágot is szerzett még. El kellett meséljem.