Év végén




Bíró Zsuzsánna: Fókusz

 
 
(A Rotting Christ Rituals és Katá ton Daímona Eautoú című lemezeire)

 

Valamit írni, amit nem súgott meg az ördög év közben.

Figyelni két démoni dobpergésre két isteni akkord között.

Elereszteni a testet béklyóiból két mondatnyi átok és áldás

között, ahogy perzsa és görög és héber és szanszkrit és román

és francia és angol szavak özönlenek. Amikor az energia a forma.

 

Amikor élve eltemettünk egy évet és az összes kívánságod

teljesül egy hónap alatt. Amikor a hála összeférhetetlen

immanenciája kipukkan a levegőben. Amikor nincs ott az isten.

Amikor nincs. Év közben a zene, amikor felbugyog

a gyomorsav, a szem elhomályosul. Amikor kihányod. Az éved.

 

Amikor a múltad nem elég jó, hogy megírd. Terveid nincsenek.

A terveiket az emberek rád erőltetik, más városokból érzed.

Villogó szempárjaik. Mi ez a huszonegyedik század, kérded.

De hát boldog vagy-e. Meg időnként teljes. Sőt szép.

Láttad-e az idén Röszkét. Vagy csak a tavaly. Alattad a föld.

 

Benned a szögesdrót. És egy időzített bomba. Magamtól

távol vagyok, fülembe súg az ördög, az évnek vége.

A zene örök. Van-e még új a nap alatt, átfurakszik-e

dobhártyádon a sok halott nyelv, hogy maradékaikból

csinálhass magadnak egy négy perces Közel-Keletet?

 

Átjárják-e húsodat az istenek? És mondd, vajon lehet-e

élni úgy, hogy nem veszel hátadra fölösleges fogadalmakat

és nem görgeted a lejtőn fölfelé, mint valami barom.

Egy görög barom, akit elátkoztak. Amikor a saját hite.

Amikor a szikla nem a zene. Amikor a tehetetlenség erő.

 

Amikor rád gondolnak a hangszerek. Amikor ott

az ördög és élvezed. Amikor a hála füstként gomolyog

egy sötét sarokban. A hála összetevői között van

levendulaolaj, rozmaring, orbáncfű, Baudelaire,

Shiva, miért hagytál el engem, az elveszett paradicsom,

 

négy lovas, egy litánia, egyetlen fénycsóva. Kyrie.

Egy tabletta, egy gombnyomás, a belek megnyugszanak,

a kézen feláll a szőr. Libabőrt borzol a történelem szele,

mikor néha átsüvít a holt nyelveken. Amikor nincsenek

vágyak. Itt van és felébreszt a huszonegyedik század.

 
 
 

Sánta Miriám 1993-ban született Kolozsváron, a BBTE Hungarológiai Doktori Iskola hallgatója, és nem csak szubkultúrákkal foglalkozik.

 
 
 
 

Megosztás:Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on Twitter