„Ez egy jó kör volt!” – Sánta Miriám a Bréda Ferenc Irodalmi Körön




Hétfőn, december 6-án megszokott helyén, a Bulgakov Kávéház emeleti termében újraindult a járvány miatt hónapokig megszakított Bréda Ferenc Irodalmi Kör, a meghívott ezúttal Sánta Miriám volt. Hétfőn meghalsz című, 2019-ben megjelent debütkötete után most friss verseit olvasta fel a szerző. Az est moderátora, Horváth Benji üdvözölte az apokaliptikus időkben is összegyűlő közönséget, utána Kali Ágnes vette át a szót. Hommage-szerű vitaindítójában olyan dagályversekként hivatkozott a felolvasott szövegekre, amelyek együtt lélegeznek a természettel, majd kiemelte a Nemes Nagy Ágnes költészetéhez való közelséget, illetve a művek lényegét átható Frida Kahlo-i erejű igazságokat.

 

A folytatásban Horváth Benji megjegyezte, hogy Sánta Miriám első kötetének szerkesztőjeként elfogult a szerzővel kapcsolatban. Úgy érzi, megmaradtak a klasszikus miriámi hang jellemzői, mint a rock ’n’ roll, a mitikus utalások használata, illetve a meglepő témák jelenléte, viszont már következetesen nagyobb súlyt keres új verseiben, egy komplex, de koherens szöveguniverzumot megalkotva.

 

 

 

Váradi Nagy Pál, az első vitázó hozzászóló, hiányolta a problémafelvetést Kali Ágnes vitaindítójából, majd rátért a felolvasott szövegekre. Megkérdőjelezte az archaizáló, antik görög kultúrakörhöz kapcsolható utalások érvényességét a versekben, mint nem immanensen odaillő, hamis elemeket. Következő kritikája egyes formai megoldásokra vonatkozott, a helyenként olvasható közhelyes, egyszerű páros rímek használatát olyan hibának véli, amiért „régi költőiskolákban vesszőzés járt”.

 

 

 

Kali Ágnes erre válaszolva kiemelte azt az izgalmas, poeta doctus és poeta natus közötti egyensúlyi pozíciót, amely felől megérthetők a szövegek látszólagos aszimmetriái az érdeklődő tekintetű olvasó számára. Horváth Benji szerint is lehet az antik visszanyúlás aktuális (a vers esetében Szamothrakéi Niké alakjához, fej nélküli szobrához), mivel egy új dimenziót nyit a régi alkotáshoz, viszont erőltetettnek érzi Rilke Archaikus Apolló-torzójára való rájátszást („Változtasd meg, érted?”). Az egyszerű rímeket formakritikaként, ösztönös belső flow-ként értelmezi, mint a berögzült kényszerek felülírása, ahogyan Frida Kahlo is beemelte a giccshasználatot a művészetbe. Váradi Nagy válaszában a szándékosan hamis, illetve a hiba üzenetértéke kapcsán a mondandó és eszköz dilemmáját említette meg, felidézve Marcel Duchamp és John Cage műveit.

 

 

 

A továbbiakban Szántai János dicsérte a meghívottat, véleménye szerint nagy szintet lépett, és más versek ezek a 2019-ben megjelent kötetéhez képest, az új művek alappozícióját a Szamothrakéi Niké kezdősorában vélte felfedezni: „Hogy mondjuk el, hogy észre sem vettük, mikor győztünk.” A koherens egységből kilógónak gondolta a Petr Pavlensky című szöveget, viszont ez Kántor Zsolt számára átütő erővel jelenítette meg a diktatúra pszichózisát: ennek kapcsán párbeszéd kezdődött az egyén és hatalom viszonyáról, a személyes ellenállás, a rendszer ellen harcoló ember kérdéseiről.

 

 

 

Kántor még megjegyezte a női szemszög megvilágító erejét, új perspektívákat felfedő érzékenységét, amelynek jelenléte elkerülhetetlenné teszi számára a női szövegekként való olvasást. Költő vagy költőnő, számít ez vagy nem számít? A kérdések kapcsán egy rövid kitérő idejéig elterelődött a figyelem a versekről. Kali Ágnes szerint valóban jelen van helyenként a feminin fájdalom, azonban a versbeszélő nyitottsága a dolgok iránt, érzékeny belehelyezkedése a szituációkba sokkal tágabb világot eredményez, megmutatva a mikroösszefüggéseket a makrókban. Gál Hunor mindezt kiegészítette azzal, hogy mindegy ki és hogyan írta, ezek a szövegek jól működnek, és nem talál kritikai fogást rajtuk, talán ezért is tért el a beszélgetés partikuláris kérdések felé.

 

 

 

Az est lezárásaként visszakapta a szót a szerző, aki igyekezett minden megjegyzésre reagálni. Egyetért a versvilág betegességére utaló megjegyzésekkel, emellett a saját testi fájdalom hangja egy felszabadító erejű érzelemközösséget is teremthet, ahogy azt tapasztaltuk az est folyamán. A célközönség kérdéséről elmondta, hogy írásai a világ után érdeklődő olvasókat feltételeznek, akik a közérthető és komplex feszültségében utánajárnak a megfejthető kontextusoknak.

 

Fotó: Mărcuțiu-Rácz Dóra