Feloldódni a hiányban




 

 

Szendrői Csaba: Mintha muszáj lenne. Scolar Kiadó, Budapest, 2019.

 

 

Az 1987-es születésű Szendrői Csaba neve sokak számára ismerősen csenghet, hiszen ő az alternatív rockzenét játszó, egyedi szövegeiről híres Elefánt zenekar frontembere. A Mintha muszáj lenne a szerző első kötete – újabb, figyelemre érdemes kortárs versanyag. Szendrőitől soha nem állt távol az irodalom, az alkotás, hiszen zenekarának poétikusságát az ő szövegei adják, amiért 2018-ban Artisjus-díjat kapott. A lét ambivalens jellegét nem az általánostól közelíti meg, hanem a részeket próbálja láthatóvá tenni. Ezáltal dekonstruálja a megélt hétköznapok világát, csak az egyén és annak apró, villanásszerű impressziói maradnak: „nem lesz/ csak lyuk/ csak rések/ hasadások/ törések” (53.). S ezek lecsapódásai tulajdonképpen a vegytiszta hiány, hiányosság érzetében összpontosulnak: „Feloldódni a hiányban:/ endoterm folyamat.” (25.)

 

Ez a feloldódás nem más, mint az elidegenedettséggel való ideiglenes kiegyezés, a feloldódás mindig csak a pillanatokban mutatkozik meg, amit valahogy állandósítani próbálunk, hiszen sokszor nincs más választásunk. Talán ez a sok beletörődési, elfogadási folyamat, próbálkozás adja Szendrői poétikájának melankóliáját. De ez esetben fontos megjegyezni, a versek nem elfojtási kísérletek, hanem inkább a megemésztés lenyomatai, amelyekben ott rejlik a megkönnyebbülés lehetősége, valamint a sok traumatikus „salakanyag” leülepedése. A kötetet olvasva folyamatosan oszcillálhatunk annak tragikuma és komikuma között, mindezt színpadias sallangoktól mentesen. S ez Szendrői letisztult és elmés nyelvhasználatának, valamint érzékletes képzettársításainak köszönhető. Sokszor eldönthetetlen, hogy a vigasztalhatatlan szomorúság vagy az ezt sokszor felülíró nevetségesség érzete a döntő verseiben. Mint amikor szembesülünk saját életünk disszonáns és megmagyarázhatatlan mivoltával: félelmetes és elkeserítő, de ugyanakkor roppantul humoros.