Ferencz Imre versei




Tóth György: Emese

 

Ballada 1.

Sír

Kőműves

Kelemenné

 

mert

nem a szeretet

tart össze

két téglát

két követ

a falban

 

hanem

a malter

 

 

Citera

A citerám

a szegre akasztva

 

valamikor négy

húr volt rajta

aztán maradt három

majd kettő

végül egy

sem

 

az elpattant húr

többé már

nem zenél

 

 

Emlékoszlop

Amikor

utcára

vonultak

tolongva

goromba

időket

éltünk meg

szorongva

otromba

hatalom

vetemült

dorongra

heverőn

hevertem

remegve

merengve

dicsőség

nevüket

hiába

övezte

becstelen

tetteik

nincsenek

feledve

 

 

Beismerés

Azok a cetlik

amelyekre te

naponta felírtad

hogy kenyér

só cukor tej

számla adó

 

azok a cetlik

amelyekkel

a zsebemben

róttam az utakat

 

azok

vezettek vittek

át az éveken

a rengetegen

az életemen

 

amit én írtam

lábjegyzet volt

mindezekhez

beismerem

 

 

Ballada 2.

Apadó kútba

hull az emlék

 

elvesznék ha

belenéznék

 

zuhan a veder

zuhan a lánc

 

köröskörül

hóbelevánc

 

belehulltak

az angyalok

 

a nap a hold

a csillagok

 

téged itt már

nem marasztal

 

nem vár többé

terített asztal

 

a képlet előtted

immár tiszta

 

távozz innen

s ne nézz vissza!