Ferentz Anna-Kata versei




Vetró András: Anyaság 10

 

Intraút

 

 

Folyt valami világoskék lé,

elmozdultak a csempelapok.

Nejlonhajú homlok, alatta két neon.

 

Kilök magából a hús, szorít a fém.

A dobok mögött beszélnek.

Értem. Anyanyelvem a megvetés.

 

Erre születtem.

Összetörni tej helyett kővel,

kő helyett tejjel,

rajtam hagyni a fogót.

 

 

Los Angeles

 

 

Fogy a zsinór,

elvágom minden kapásnál.

Ezüst az óceán némáinak.

Tátogni születtek, nem beszélni,

győzködtem magam.

Minden buborék

hangjegy lehetett volna.

Újabb döfés a szájpadon,

 

kísérlet a szabadulásra,

tartozni valahová

a hallható frekvenciák között.

 

 

Félhal

 

 

Nem akart megfoganni.

A spermiumok nem mindig tagadják.

 

Kapott egy piranhát.

Guppikat vettünk a

Viteazu téri exoticában,

hogy majd megeszi a piranha.

 

A fiúk egyet kettévágtak, kenőkéssel,

hogy majd a vérszagra ráharap.

A farok lesüllyedt,

a fej úszott tovább,

A piranha a műhínár mögé bújt.

 

Kobaknak hívtuk,

életben akartuk tartani,

de amit befalt, ki is jött

a kopoltyúk mögött.

 

Még tátogott is, gúnyolódott,

hogy majd belém ültetik.

Vannak már technológiák.

 

Mikroszkóp alatt vágják le a kis farkincáját,

hogy majd nincs hova, csak a petesejtbe.

 

 

Szép

 

 

Nyújtógépen születtek,

karjaikat szárnyakká

húzta szét,

nem vallottak.

 

Ilyen szép leszek,

bök az imafüzetre,

de még nem

mehetek emberek közé.

 

Pissz legyen, na,

két láb kétfelé kötözve,

a nagyobb szárnyakért

többet kell kibírni.

 

 

Ferentz Anna-Kata (1995) sepsiszentgyörgyi pszichológushallgató, lovasoktató, lókiképző. Jelenleg Piliscsabán él. A FISZ tagja, verseket és meséket ír.