FesztiválSzilánkok (I.) – Univerzális és nem univerzális székek a Reflexen




Az Újvidéki Nemzeti Színház Sirály (március 20.) előadásának egy jelenetében Samrajev egy kiszáradt fát cipel a játéktér közepére. Felmászna rá, de hiába kínlódik. Lába alkalmatlan a mutatványra. Talán azért, mert patái vannak, és néhány perccel később valóban lóvá változik. Miként is mászhatna fára egy ló? Helyzete éppen olyan reménytelen, mint egy másik Csehov szöveg alapján készült előadásban Ivan Petrovicsé. Ványa a Kolozsvári Állami Magyar Színház nézőterének közepén ül. Körülötte üresek a székek, és tehetetlenül tűri, hogy halk zúgás közepette rászakadjon, összepréselje az ég. Samrajev és Ványa problémái egy tőről fakadnak, és gyönyörű ahogy ezt a közösséget két, egymástól teljesen különböző előadás a függőleges mozgásban (ezt egyik szereplő végrehajtani képtelen, a másik elszenvedni kénytelen) összekapcsolja.
 

Jelenet az előadásból. Barabás Zsolt fotója

Jelenet az előadásból. Barabás Zsolt fotója


 
„Nincs univerzális szék” – mondja Arisztotelész, és vele együtt a Példák nem univerzális székekre című kiállítás beharangozó szövege. Nincs univerzális befogadás – csavarhatnánk meg a mondatot, így folytatva: A befogadó gondolata csak a példákban létezik. Az én példámban a hét óra hosszan hömpölygő Sirály befogadásának szerves részévé lett a máskor, máshol látott Ványa bácsi. Cserébe a gyakorlatilag néma, szinte csak mozgásban közölni bíró Samrajev képe is belengi a kolozsvári előadásról elraktározott emlékeimet.
 
Henning János fotója

Henning János fotója


 
Igaz, itt nem állnak meg az asszociációk. A közölni, kommunikálni képtelen szereplő és az üres székekkel teli terem egy harmadik alkotást is megidéz. Kis, abszurd történet, nem beszélnék róla, ha esténként nem jutna eszembe folyton. Az előadások utáni közönségtalálkozók a MAGMA Kortárs Művészeti Kiállítótérben zajlanak. Ilyenkor a Példák… installációit elbontják, helyüket a beszélgetők foglalják el, de a beszélgetések kifulladnak, mielőtt igazán elkezdődhetnének. Mintha képtelenség lenne magyarázni az előadásokat. Pedig a beszélgetők nem némák, a hallgatóság nem láthatatlan. Talán csak az ilyenkor használt székek univerzálisak.
 
Henning János fotója

Henning János fotója


 

Megosztás:Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on Twitter