„Figyelni a verssorok között kirajzolódó tekintetre.” Dsida emlékplakettet avattak fel Kolozsváron




Június 26-án, pénteken tizenkét órától, 82 évvel a költő halála után felavatták a Dsida Jenőről készült emlékplakettet. Az eseményre Dsida Jenő egykori lakhelyén, a Fürdő (mai Cardinal Iuliu Hossu) utca 28. szám alatt került sor. A költő arcát megörökítő emlékplakettet Vetró András képzőművész készítette, kivitelezését az Erdélyi Magyar Írók Ligája, a Helikon, Látó és a Székelyföld támogatta.

 

Tekintettel a jelenlegi járványhelyzetre, az eseményre végig az udvarrészlegen került sor. Elsőként Karácsonyi Zsolt, az Erdélyi Magyar Írók Ligájának elnöke köszöntötte az egybegyűlteket, majd átadta a szót Kémenes Lóránt Zoltán főesperesnek, aki Dsida Jenő istenes verseinek őszinteségét, valamint a költő egyszerűségét és érzékenységét emelte ki, aki „a mindennapi semmiségeknek tűnő életnagyságokat” is felismerte.

 

 

 

Ezt követően Demeter Stefánia Katalin szólalt fel Magyaroszág Kolozsvári Főkonzulátusának nevében. Beszédében Dsida Jenő magyar identitásához és anyanyelvéhez való hűségét emelte ki, amelyet példaértékűnek tart napjainkban is, továbbá kiemelte, mekkora felelősséggel jár ez, különösen a pedagógustársadalomnak. Vetró András képzőművész a Sírfeliratból idézve megragadta egy képzőművész azon szerepét és megtiszteltetését, hogy egy arc „romló földi mását” megfoghatóvá tegye. Fontosnak tartotta továbbá, hogy ne csak egy szavakból és betűkből álló táblát hozzon létre, hanem valamit, ami képviseli a felidézett személy és életművének nagyságát. Továbbá örül, hogy végre „lefaragott” Kolozsvár iránti tartozásából, valamint annak a példaértékű összefogásnak is, amelyet az Egyház, a Konzulátus, az művészek, színészek és irodalmárok tanúsítottak Dsida Jenő emlékének megőrzéséért.

 

 

 

A beszédek sorát Karácsonyi Zsolt zárta, aki elsősorban Dsida Jenő újságírói és irodalomszervezői szerepvállalására tért ki, majd arra a figyelemgyakorlata és a világ küszöbéről való szemlélődésről, amely Dsidát jellemezte: „Ilyen értelemben mondja Dsida, akit »minden kis zaj szíven üt«, hogy felejtsük el arca földi mását és valami másra, a verssorok között kirajzolódó tekintetre, a szavak közül felsejlő vonásokra figyeljünk, arra, ami, ha nem is örök, de az örökhöz ezer szállal kíván kapcsolódni, ahhoz a világhoz, dimenzióhoz, amely a romlón, a mulandón is átsugárzik.”

 

 

 

 

Az ünnepély zárómozzanataként Bogdán Zsolt színművész szavalt el egy hosszabb részletet Dsida Jenő Psalmus Hungaricus című verséből, majd Demeter Stefánia Katalin és Karácsonyi Zsolt leleplezték az emlékplakettet. Ezt követően Kémenes Lóránt Zoltán főesperes megszentelte azt, majd közös imára hívta az egybegyűlteket.