FISZ-tábor, Szokolya, 1. nap




Szerda délelőtt a királyréti kisvasútállomáson valódi tömeg gyűlt össze, hogy 5 nap alatt felborítsa a környék egyensúlyát. A FISZ-tábor harsány lakóiról van szó, rólunk, visszajáró és új barátokról.

 

A berendezkedést követően kora délután hivatalosan is elkezdődött az idei kiadás, melyet a szervezők rövid, de velős köszöntése nyitott meg: az évente megismétlődő tábor komoly csapatmunka eredménye, és magának a szövetség életben tartásának is közreműködés és egymásra fordított figyelem az alapja, ehhez pedig mi magunk, résztvevők is fontos hozzájárulók vagyunk. A szervezők tartalmas napokat ígérnek, melyet a programra tekintve mindannyian érezhettünk már.

 
 

 

A táborért felelős szervezők és a műhelyvezetők bemutatása után friss lendülettel vágtunk bele a nap hátralevő felébe. A műhelyek először ültek össze ezen a délutánon: ismerkedés, tevékenységek átbeszélése, első közös szövegvizsgálatok. Ezután Balla Zsófiával beszélgetett Korpa Tamás. A költő számos személyes történetet osztott meg a hallgatósággal, melyek egyszerre hordozták egy másik nemzedék irodalommal ápolt kapcsolatatát és a mai pályakezdők kulturális tapasztalatával rokon kihívásokat és érzéseket. Amikor Korpa az írás mozgatórugójáról kérdezte a meghívottat, ugyancsak egy történettel tudta leginkább kifejezni. Egy helyi érzéstelenítéssel végigült műtét alatt, mikor az altatóorvos megtudta, hogy ő költő, féllábú emberhez hasonlította. Akkori felháborodását reflexió követte: talán a versírás is egy megkerülhetetlen belső kényszer hatására történik, ez az ő bicegése, ez a láb se nő már ki másodjára. Szó esett úgy erdélyi, mint magyarországi költői pozícióról, közegtől függő keretezésről, és a költészetét egyrészt meghatározó referenciális hálóról.

 
 

 
Balla Zsófia mesélt pályakezdésének körülményeiről és lehetőségeiről, az őt segítő Bajor Andorról, úgy a baráti, mint a kritikai kör gördülékeny működéséről. A mai nyilvános irodalmi kritikából pont ezt a pontosságot és önmagában értést hiányolja visszaemlékezve az egymást szakmailag is segítő társaságra. A verset, mint jelenséget is körbejártuk: nem minden tud verssé válni, Balla Zsófia számára is vannak egyes témákhoz kapcsolódó élmények, amelyek nem tudnak átalakulni- hisz a vers meghaladást jelent az élményhez képest. A költő zárásként legfrissebb kötetéből olvasott fel.

 
 

 
Az este további részében négy FISZ-könyv került bemutatásra: Jassó Judit Kaszt című novelláskötetét Papp-Zakor Ilka, Seres Lili Hanna Várunk című verseskötetét Turi Tímea, Fodor Balázs Kozmológiai állandó című kötetét Nemes Z. Márió, Vass Norbert Indiáncseresznye című kötetét pedig Totth Benedek mutatta be, a szerzők pedig felolvastak a jelenlévőknek.

 

 

 
A FISZ Kalligram Horizontok Világirodalmi Sorozat legújabb kiadványairól Zelei Dávid és Izsó Zita beszélgetett. Ivan Wernisch Út Asgábádba, Fafael Pinedo Plop, Xaver Bayer Az átlátszó kezek, Ricardo Piglia Az eltűnt város című kiadványaival ismerkedhettek meg a jelenlevők.

 

A napot Egyed Marci dalai és éjszakába nyúló zene, beszélgetések, újratalálkozások zárták.

 

 

Fotók: Gondos Mária Magdolna “Tücsök” és Szirák Sára