FISZ-tábor, Szokolya, 3. nap




A fáradthatatlanság ellenére, valami rejtélyes módon, napról napra kevesebben tolonganak a társalgóban nyolc órakor, hogy elsők legyenek a reggelinél. Persze, egy kis eltolódással mindenki megérkezik, a FISZ-büfé kávégépe és friss gyümölcsös ládái pedig egyre nagyobb érdeklődésnek örvendhetnek.

 

 

A reggeli szeminárium újra eszünkbe juttatthatott néhány okot, amiért itt vagyunk a FISZ-táborban. Az irodalmi szocializálódás témájába sok minden belefér, Górász Péter és Horváth Veronika vezetésével a csoportot leginkább érdeklő tényezőkre tértünk ki. A közös ötletelést követően képzeletben megszerveztünk egy irodalmi eseményt, tisztázva a legfőbb lépéseket és lehetséges problémákat. Szóba került a proaktivitás elengedhetetlensége és a FISZ-béli programszervezés hogyanja.

 

A harmadik napon a műhelyek már összeszokottan működtek. A már megbeszélt szövegek egy része átalakulóban- mindenki készül valahogy az utolsó esti felolvasásra.

 

A délután vendége Csányi Vilmos volt, Szilágyi Zsófia kérdezte. Egy égetően aktuális témával kezdtünk: a műanyagmentes július kapcsán merült fel a kérdés, hogy hogyan is lehet legkönnyebben meggyőzni az embert, hogy változtasson évtizedes szokásain. A statisztika számadatai, mint látjuk, sokakat hidegen hagynak, viszont a történetmondás, mint meggyőzési módszer segíthet ebben is. A történet hatékonysága genetikai adottságunknak köszönhető, olyasfajta információtagolás figyelhető meg benne, aminek hála könnyebben fogadjuk azt be és tesszük belsővé. Csányi Vilmos történetek iránti érdeklődése már gyermekkorban, a hatékony tanulási módszerek keresésével elkezdődött, folytatódott a természettudományok szakmai ismereteinek történetbe foglalásával (népszerűsítés céljából), és a regényírás gesztusában teljesedett ki.

 

A szépirodalomba való belépést Csányi egy éles váltásként tartja számon életében, viszont ez nem egyedi nála. Meglátása szerint a sokak tudatában élő szabályos pálya, állandó struktúra nem valós, illuzórikus csupán, csak dinamikus egyensúlyokról beszélhetünk. Ő nem tartja magát számon követendő példaként, hiszen saját pályájának szabálytalansága se tőle függött, mindenki útja a szabadságok és korlátozások összefüggő rendszerében alakul úgy, ahogy alakulnia kell.

 

 

A meghívott ugyancsak a társadalmi dimenzióban beszélt a sértődés, sértettség és akadályozás körül kialakult kultúráról, illetve arról, hogy a politikai retorika mennyire nem veszi észre egyes bántalmak valódiságát, hogyan képtelenedik el egy párbeszéd létrejötte.

 

A kutyák etológiai kutatásokba való bevonásáról szóló sikertörténet után egy ugyancsak aktuális témával zárult a beszélgetés. Szilágyi Zsófia az Egyetemeket lelövik című esszé időtlen érvényességéről kérdezte Csányi Vilmost. A válaszoló pozitív kicsengést adott a befejezésnek: az alapkutatások és az alkalmazott kutatások egységes rendszerben léteznek, pár évtizedente viszont néhány ember ezt szeretné mindenképp meghazudtolni. A jó hír az, hogy mindig, mindenki rájön, hogy ez nem fenntartható, a legfőbb feladatunk higgadtan kivárni a végét, mert hamar eljön.

 

Vacsora után az 1919 kerekasztalbeszélgetés meghívottjai Szécsi Noémi, Hatos Pál, Patocs László és Kocsis Árpád voltak, a beszélgetést Pataki Viktor moderálta. A különböző emlékezetpolitikák kerültek fókuszba, az 1919-es eseményekhez kapcsolódó elfeledett személyek, és az, hogy a feledés intenzitása miatt mégis kik fértek bele a jelenkorba akár egy ki nem cserélt utcanév, akár egy ottfelejtett emléktábla képében. Olyan elemi kérdések is felmerültek, hogy egyáltalán mit értünk forradalmiság alatt, és mennyire áll jogunkban etikai tartalmat rendelni hozzá. A beszélgetés során a meghívottak könyveit is megismerhette a hallgatóság: Sinkó István Optimisták, Szécsi Noémi Kommunista Monte Cristo, Hadics Pál Az elátkozott köztársaság. Mészáros Márton Házólatok, médiumok, kultúrtechnikák című könyvének bemutatójával folytattuk az estét, ugyancsak Pataki Viktor kérdezett. A könyv az irodalom éles, önmaga felé forduló kérdéseit tematizálja: mivel is foglalkozunk, hol vannak az irodalom határai és érzékeljük-e őket? A kultúratudományok felfutása és az egyetemi oktatás hiányosságai is kifejtésre kerültek.

 

Az Élő Várad, Ozsváth Zsuzsa és Tasnádi-Sáhy Péter személyében, ADY100 névre hallgató performanszát hozta el a táborba, a Skeemers zenekar pedig energikus dalaival mozgatta meg a társaságot, hogy az éjszakai “pihenés” édesebb legyen.

 

 
A képeket Gondos Mária Magdolna “Tücsök” készítette.