Fodor Sándor Emlékkonferencia




Március 18-án, egész napos rendezvényként szervezte meg az Erdélyi Magyar Írók Ligája Fodor Sándor tiszteletére az emlékkonferenciát, amelyre számos kutatója, értelmezője látogatott el – az író egykori barátai és tisztelői szép számban jelentek meg.
 
 


 

Az Erdélyi Múzeum-Egyesület előadótermében egészen délutánig folytak ülésszakok Fodor Sándor írói munkásságát új perspektívába helyező előadásokkal. A nyitóbeszédet Karácsonyi Zsolt tartotta, Dávid Gyula, Fodor irodalomtörténész kortársa az író életének rövid áttekintését vázolta fel a jelenlevőknek, ezt követően pedig Balázs Imre József Bimbi tábornok-értelmezését hallhattuk: a gyermekkönyv posztkolonialista megközelítésből úgy tűnik, hogy a „lehet-e hangja az alávetettnek?” kérdésre is ad néhány választ, illetve szemlélteti a hatalom mindenkori vakságát más kultúrákkal szemben („translated people”, azaz emberek, akik mintha fordításban léteznének). Borcsa János Fodor Sándornak a transzcendenshez való viszonyát vizsgálta korai novellisztikájában, kiemelvén a szerző egyik fontos gondolatát – „az anyanyelv és szülőföld nem szép, mert hasonlíthatatlan, egyedül való”. Bodó Márta Fodornak a Keresztény Szó folyóirathoz kötődő munkájáról tartott előadást, Kántor Lajos az Ígéret földje (1984) című regényéről beszélt, amelyben egy finomra hangolt antihős, a teljes negatív szereplő alakjának mikéntjét tárgyalta, hozzátéve, hogy Fodor Sándor figurái sosem eltúlzottak.
 
 


 

A második ülésszak kezdetén Egyed Péter beszélt Fodor életrajzi regényfejezeteiről. Az ilyen jellegű művekre általában jellemző a fikcionalitás, azonban Fodornál ez kevésbé van jelen, nála inkább egy nagyon személyes hangvétellel találkozunk. Végh Balázs Béla a Csipikét, Fodor leghíresebb gyermekkönyvének mitikus, varázslatos elemeit, artificializmusát tárgyalta, Bányai Éva pedig ugyanerről a műről beszélt, a nyelvhasználatot és a szövegben tetten érhető „fenyegető veszélyt” Bodor Ádám ironikus megszólalásmódjához közelítve. Lőrentz Éva-Noémi a Fülöpke beszámolói kötetről értekezett narratológiai-fokalizációs szempontból, azt kiemelve, hogy a gyermekszereplő és narrátor világlátásában csúszások jönnek létre, ha a felnőttek nyelvi paneleit reflektálatlanul használja. Vincze Ferenc az előzőkhöz kapcsolódóan szintén Fodor novelláiról beszélt, melyekben a hatalom reprezentációja se nem pozitív, se nem negatív, hanem a szegénység é a kiszolgáltatottság felől mutatja meg a térolvasatot.
 
 


 

A konferencia zárórendezvénye egy kerekasztal-beszélgetés volt a kolozsvári Magyar Konzulátuson: Molnár Vilmossal, Gálfalvi Zsolttal, Gálfalvi Györggyel és Sántha Attilával Vallasek Júlia beszélgetett Fodor Sándor óriási segítőkészségéről, támogatásáról és közösségi összetartó erejéről. A beszélgetés során személyes élmények kerültek fókuszba. A konferenciát Karácsonyi Zsolt zárta.
 
 
 
 

Megosztás:Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on Twitter