Forradalom, visszaemlékezés, rendbe tett sírok – Ferenczes István kolozsvári könyvbemutatójáról




Ferenczes István Veszedelmekről álmodom című regénye egyfajta summája a Ferenczes-életműnek – vetette fel a könyvbemutató kezdetekor Papp Attila Zsolt. A szerző meghatározó élettapasztalatairól, forradalmi emlékeiről, a Székelyföld folyóirat indulásáról mesélt a Kolozsvári Magyar Napokon megszervezett könyvbemutatóján. 

 

Olyan létösszegző és szerteágazó mű, mint Ferenczes István Veszedelmekről álmodom című regénye nem születhet meg egyik napról a másikra. Felmerül a kérdés: mikor és hogyan jött az elhatározás – különös tekintettel arra, hogy Ferenczes Istvánt elsősorban költőként ismerjük, bár ő eredendően prózaírónak tartja magát. A szerző röviden kitért pár fontosabb élettapasztalatára, például újságírói pályafutására, édesapja halálára. A regényhez szorosan kapcsolódik továbbá az is, hogy a szerzőnek időnként szép, máskor kifejezetten hátborzongató álmai voltak, például álmában édesapját látta (ezek később feltűntek a Veszedelmekről álmodom fejezeteiben is). A regényre úgy tekint, mint arra, ahogy az ember mindent átgondolva rendbe teszi ősei sírját.

 

 

Fotó: KMN / Szentes Zágon

 

Papp Attila Zsolt azt emelte ki a regény kapcsán, hogy rendszerint visszatérő motívum benne a bujdosás – nem csupán az apa esetében, hanem feltűnik egyfajta „történelmi bujdosás”, különösen olyan események kapcsán, mint a madéfalvi veszedelem vagy a bukaresti forradalom. Ferenczes István bevallja, korábban kellett volna elkezdje regényét, akkor viszont úgy érezte, nem tudott eleget (például édesapja Bukarestben töltött éveiről). Kiderült azonban, hogy nem csak a regény megírása, hanem a költői indulás sem volt annyira egyszerű, kevesen tudják például, hogy Ferenczes István biológusnak készült, terveit azonban a rendszerváltást követően hamar megváltoztatta. Ennek apropóján szóba került Ferenczes István A diktatúra közhelyei című verse, amely 1989 decemberén hangzott el Csíkszereda főterén, és amelynek egyik másolatát napjainkban is a Csíki Székely Múzeum helytörténeti kiállításán őrzik. Kiderült, a költőt tulajdonképpen a tömeg skandálása biztatta a vers felolvasására, aztán egyszer csak feltették egy Trabant tetejére (a többi pedig már történelem).

 

 

Fotó: KMN / Szentes Zágon

 

Egy véletlenszerű egybeesésre is fény derült a könyvbemutató lejártával, kiderül, hogy mindkét szerző életében fontos szerepet játszott a bánsági Lugos. Papp Attila Zsolt lugosi születésűként szívfájdítónak vélte azt, ahogy Ferenczes a városról ír, ehhez azonban hozzátartozik az, hogy őt székelyként helyezték át Lugosra, miközben Papp Attila Zsolt lugosiként került Székelyföldre. Ferenczes István saját elmondása szerint Lugoson ébredt rá először igazán, hogy tulajdonképpen Romániában él.

 

Ferenczes István elmesélte, a rendszerváltást követően még rövid ideig „forradalmárkodott”, azonban nem talált magára az RMDSZ berkeiben, parlamenti képviselőként pedig végképp nem dolgozott volna, így inkább megalapította a Székelyföld folyóiratot. A folyóirat indulása előtt hatalmas ellenszelet tapasztalt (például Kolozsvárról, Bukarestből, Marosvásárhelyről), ennek ellenére a Székelyföld sikeresnek bizonyult, hamar saját könyvkiadó indult Hargita Kiadó néven, amely többek közt Ferenczes István válogatott műveit is kiadta elismerésképpen, Ferenczes István azonban bevallja, bár ragaszkodik a Székelyföldhöz és semmit sem bánt meg a lappal kapcsolatosan, úgy érzi, több időt kellett volna fordítania alkotói tevékenységére.