Fülep Márk (többek között) Bukarestben




A Bukaresti Magyar Napok május végi szólókoncertjével fejeződött be Fülep Márk magyarországi fuvolaművész erdélyi turnéja. Több erdélyi helyszínen, többféle kulturális közegben, de egységesen igényes módon játszott a gyergyószentmiklósi Zsinagógában a Klassz-Tavasz Fesztiválon, a kézdivásárhelyi Vigadóban, a XV. Bukaresti Magyar Napok keretén belül a Balassi Intézet bukaresti Magyar Intézetében, de látogatást tett a Haáz Sándor vezette szentegyházi Gyermekfilharmónia iskolájában is. Tanított Gyergyószentmiklóson, majd Bukarestben mesterkurzust tartott a Dinu Lipatti Konzervatórium és a George Enescu Zeneakadémia hallgatóinak.

 

A turnén Fülep főképp 20. és 21. századi magyar zeneszerzők műveit adta elő. Dohnányi Ernő, Jemnitz Sándor, Liszt Ferenc, Lajtha László, Bartók Béla, Szervánszky Endre, Kurtág György, Oláh Tibor, Nógrádi Péter, Eötvös Péter, Gyöngyösi Zoltán kompozícióit játszotta, meg persze az elmaradhatatlan népzenét: palóc, dunántúli, alföldi, gyimesi és moldvai dallamokat. A korbeli és műfaji sokszínűség mellett a hangszerhasználatban is csillogó érdekességet hozott a míves és drága ezüstfuvola váltogatása a hatlyukú bodzafa-flótával, a pásztorfurulyáé a somogyi „hosszifuruglával” vagy a moldvai tilinkóval.

 

És amúgy is: Fülep Márk egész zenészi pályáját, művészi magatartását, de zeneeszményét is a sokrétűség, az egymástól látszólag messze eső területek és megnyilvánulások felismerhető egysége határozza meg. Egység a sokféleségben – mondhatnók a régi közhellyel. A fuvolairodalom klasszikus repertoárjának megszólaltatása mellett elsősorban a magyar népzene megidézését és szerves megújítását vállalja magára. A barokk díszítéstechnika strandardjait és a népi furulyastílusok technikai sokszerűségét egyaránt remekül használja, a megfúvásmódok, a kadencia-improvizációk, a jól elsajátított körlégzésből adódó dallamhuzamosság minden koncertjén érdekessé is teszi a zenei szépséget.

 

Ennél viszont talán sokkal fontosabb Fülep Márk művészetében az archaikus zenei étosz és motívumkincs, illetve a kortársiság közös nevezőre hozása. A népi hangszerekkel bátran kell kiállni – vallja Fülep –, vállalni lehet esetlegességüket, hangi korlátozottságukat is, mert ugyanakkor büszkélkedni lehet rugalmasságukkal, „lelkületükkel”. Mitől mai a népzene? Mi „váltja meg” a népi kultúrát attól a nyomasztó bélyegtől, hogy az archaikumnak múzeumban, könnyen porosodó üvegtáblák alatt a helye, amelyet csak statikus, múltba meredt változatlanságban lehet szemlélni, illetve ennek nyomán egyetlen kétséges feladatunk lehet: a „milyen volt eredetileg” álságos és protokronista hajszolása? Fülep hiszi és vallja, hogy „szerző előttisége” (avagy forráskollektivitása) miatt a népdal/népzene maradandóbb a műzenék nagyrészénél. Nem tudhatjuk ugyan, melyek a halhatatlanság kritériumai, de a népi kultúra zenei alkotásainak van egy olyan szűrő tényezőjük, amely iránt teljes bizalmunk lehet: a használat, a népi kanonizáció, amely minden erőltetett kritikai tudálékoskodás nélkül különíti el az értékest az ocsútól, mely utóbbit aztán különösebb botrányokozás nélkül „felejti el”. Kanonizáció és konzerváció kettősége jellemzi azt a népzenei kultúrát, amely képes átadni ezt a duális hatalmat a műzenének, amennyiben párbeszédük lehetőségét a muzsikusok felismerik és élnek vele. A hagyományosság – másképp a kulturális otthonosságérzés avagy gesztusközösség (Selmeczi György) – és az improvizatív nyitottság, a mindenkori hangulathoz-alkalmazhatóság teszi a népzenei alkotást a kortárs zene párhuzamosává és kiegészítőjévé. Ekként például egy moldvai tavaszi hajvágatás vagy egy öves (ezekből Fülep remek ízelítőket adott Barvich Iván kíséretével) teljes szélességében nyitja ki magát a modern műzene helykeresése előtt, kiterjedését és mélységét kínálja fel a rögtönzés és alkalmazás minden finom kísérlete számára. További beszédes példa erre az EAR Együttesnek „A magyar népi hangszerek az elektronikában” című programja, amely Sugár Mikós kezdeményezésére jött létre, és Fülep Márk népi hangszereken való jártasságának a kortárs zene irányába és a zeneszerzők magyar népzene alkalmazására való buzdításával összhangra talált.