Gilot meséli




Picasso mondta Francoise Gilot-nak

(bár ha valaki

ő igazán rühellte Chagallt)

ha Matisse meghal

Chagall lesz az utolsó

aki még ismeri a színeket

és hogy Renoir óta nem volt senki

akinek olyan érzéke volna a fényhez

mint Chagallnak

 

Chagall mondta Francoise Gilot-nak

(vagy ezt már nem neki?)

szarik színekre fényre

őt egyedül a szeretet érdekli

csak kéknek tudja látni

és hogy Picasso zseniális festő

bár igazán kár hogy nem fest

 

aztán szinte ugyanezt

Kertész Iris Radischnak

(ezek a Francoise-ok Irisek megörökítette

senki és semmi mások

sohák egyedülök mégvalamik):

hogy a szeretettel még szívesen

kezdene valami újat

 

Pilinszky mondta Poppernek

(higgyem-e? – bár állítólag

mondott hasonlót Pomogátsnak is)

hogy nem problémák és megoldások vannak

hanem tragédiák és irgalom

„nézd, Péter” – nyilván csak így kezdhette

„azon az utánozhatatlan hangon

ahogy csak ő”

 

és Faludy mondta Sándorovnak

„azzal az elegáns hanyagsággal

ahogy csak ő”

hogy mert fiatalon is

komoly és méltóságteljes volt

egész életében túl nagyra tartották Illyést

a nácik és a komcsik egyaránt

magukénak érezték

holott árva

sort sem intézett J. A. sírjához

aztán még azt is mondta

hogy támogassanak le a lépcsőn

balról tartson a Fanni

 

Réz Pál meséli hogy amikor Kassák

kávézói asztalához lépett

és elrebegte a maga nevét

Kassák annyira méltatta csupán

hogy „tudom” vagy „na és”

Nádas mondja hogy „Miklós

nem tudott volna Alaine nélkül élni”

és Nemes Nagyról mondják

hogy megsemmisítette fiatalkori képeit

magassarkúitól megszabadult

hogy férfibb lehessen a férfiaknál

 

egy barátom azt mondta

őt már csak a fény érdekli

néztük ugyanazt a fényt

nekem marta a szemem

aztán ő meghalt mert öreg volt

szemében a fénnyel

azt hiszem tőle tudom

hogy Lacan páciensei

drágállták a kezeléseket

és egy előadásán

mikor Max Brod

árulásán fintorogtunk

azt mondta

„azon az utánozhatatlan hangon

ahogy csak ő”

nézzék

itt A per

fogják és vessék tűzre

 

és ugyancsak Gilot meséli

(mit szabadna gondolni

az elnyomott megcsalt kihasznált

Francoise-okról és Katiákról

akik mindig tudták

mikor kell az órájukra pillantani?)

hogy egy vacsora alkalmával ’64-ben

Picasso megkérdezte Chagallt

mikor készül vissza Oroszországba

mire Chagall azt válaszolta

„azon az utánozhatatlan hangon

ahogy csak ő”

téged igazán szeretnének ott

de ne gondold hogy a munkáidat is

mire a kommunista Picasso megsértődött

állítólag ezzel végződött barátságuk

 

és egy barátom meséli hogy ott volt

mikor a 85 éves Kertészt ünnepelték Pesten

Kertész pedig annyit mondott „Legyünk jóban!”

erre azt mondtam a barátomnak

hogy a magyar irodalom története

ezzel a mondattal véget ért

ki tudja talán egyszer

elmondja valakinek

„azon az utánozhatatlan hangon”