Gothár Tamás versei




Bába István: A bálvány maradványai 2

 

tompulás

 

 

még télen tetováltad rám ezt az együgyű rajzfilm medúzát

kértelek válassz helyettem – legyen ez mert olyan cuki –

mondtad azzal az állandó fülig érő vigyorral a képeden

mutattad a rajzaidat és arról beszéltél hogy még nincs

saját stílusod csak másolgatsz portrézol de hirtelen

félrekaptad a rajztömböt ne lássam a szkeccset

amit az előzetesben firkáltál akkor összhangba

került a tekinteted azzal a kuporgó alakkal

a kontúrokon kívül elkent grafitpor a testen

semmi részlet csak egy üres szempár

ahogy minden az ez sem a sajátod

csak egy állapot ami testet talált –

és ha tényleg egyek vagyunk isten

árva gyerek és tengernyi homokozó

várja a játszótársakat – mióta együgyű

medúzák úsznak a karomban

idegen vizek szivárognak át rajtam

langyos tengerek köpnek partra

miután olyan tisztára mostak

hogy elmarad a félelem is

és olyan áttetsző leszek

hogy csak a mély

 

 

a főszakács

 

 

miden reggel ugyanazzal indít „na și dragoste ai făcut aseară?”

van hogy előbb kérdezi dugtam-e és csak utána köszön

 

gyakran mesél a csajairól mostanában került egy oficsiál

családorvos szőke mosolygós mutatja a közös képeket

és arról beszél hogy vissza kéne vegyen a csajozásból

 

50 múlt de fittebb mint én valaha

volt atléta szakács sport-valóságshow szereplő –

látszólag nem sértődik meg ha azt mondják rá hogy celeb

 

a vállán tribál az alkarján rózsafűzér tetoválás

a másikon szélrózsa részlegesen szétégett világtérképpel

fejkendőt hord sportcipőt meg adidas nadrágot

 

a látása már romlik a rendeléseket én olvasom fel neki

a szemüvegét nem hordja tekintetében nem látok rosszindulatot

 

hanyagul dolgozik a nyomában minden szanaszét

ebédidőben a legnagyobb hajtásban pakolja a családjának

barátainak hivatalos és nem hivatalos csajainak a kaját

 

percek alatt húz le söröket a kamerák holtterében

és sikeresen diplomáciázik a kollégák javára a főnökséggel

50 év az országban és vegyes család – jobban ismeri a helyi

viszonyokat

 

naphosszat csóválja a fejét úgy gondolja túl keveset szerelmeskedünk

szinte csak nőkről beszél pl. a lányáról aki színészetet tanul de leesett

a színpadról és nemrég két csavart tettek a lábába

 

vagy a nagyanyjáról aki magyarul tanította folyton arra kér

hogy használjuk vele a nyelvet mert másképp kiesik a gyakorlatból

a barátairól nem tudok az apjáról is csak annyit hogy nagy pizdár

volt az öreg

 

 

a bányaváros kutyái

 

 

a színház melletti romos blokkok között

falkába verődve figyelték az érkezésünket

az épületekben öregasszonyokat láttam

ruhát teregetni oda ahol régen ablakok voltak

 

cipeltük a díszleteket közben a kutyák mintha

többször is rohamra készültek de félúton mindig

megtorpantak végül ebédkor biztos távból

kuncsorogva pár falat szendvicsért

 

a színház emeletén a közkönyvtár ablakában az utca

felé fordított hangszóróból szólt valami kommersz tuc-tuc

jelezve az esti előadást közben egy részeg vagy bolond

öreg extázisban táncolta végig az összes dalt a bejárat előtti téren

 

mi újra meg újra kétségbe ejtettük az egyetlen alkalmazottat

rammstein-dalokat raktunk a városiaknak keresztény

hardcore-t magyar punkot meg oldschool gangsta rappet

mondtuk hogy egy rakás szar ez a tucatzene

 

ő pedig próbált kiegyezni velünk pár quimby-dalban

később el akartam lopni egy ginsberg-kötetet de meggondoltam

és inkább felolvastam a kollégámnak a záróizmot

röhögtünk egy sort és vártuk a színészeket

 

néha a hátsó bejáratnál cigiztünk és figyeltem a falkát

egyiküknek véres kinövés volt a végbelén

és a hasán akkora daganat csüngött mint az öklöm

egy másiknak mindkét szeme hiányzott

 

valamennyiről foltokban hullott a szőr

és olyan gyönyörűek voltak ahogy félbehagyott

rohamaikat figyeltem folyton elfogott a szomorúság

mégis segítettek újra feltelni lassan nem is tudom mivel

 

talán magammal bár nincs semmi amire azt mondhatnám

az enyém

egész nap nem láttam egy kölyökkutyát sem a bánya

akkor már 8 éve bezárt és ezeknek a kutyáknak és az öregnek

csak a jelen van és talán nem is tudnak magukról

 

 

Gothár Tamás 1995-ben született Csíkszeredában. Jelenleg Kolozsváron él, Váltás című verseskötete 2018-ban jelent meg a FISZ-nél.