Gyújtópont, avagy tartjuk a frontot Váradon




Reméljük, hogy ez egy csodálatos barátság kezdete – zárta le Tasnádi-Sáhy Péter az első Gyújtópont elnevezésű, az Élő Várad Műhely és a Fiatal Írók Szövetsége kerekasztal beszélgetését szombat délután a Darvas-La Roche Házban Nagyváradon, melyet még négy közös beszélgetés fog követni az év hátralevő hónapjaiban. Az első találkozón az Élő Váradot Bíró Árpád Levente képviseli, a FISZ-t pedig Szőllőssy Balázs és Hyross Ferenc. Ez azért jó, mert végre Nagyváradra is ráfordul a szpotlájt és vissza is tükrözi azt. Fontos, hogy a Darvas-házban ücsörögvén, a full szecesszió pátoszával átitatódva a külső falak rohadását se felejtsük el, mert a költészet is nagyjából így működik. Hogy beszélünk a dolgokról.

 

Bemutatkozás. Hyross Ferenc (FISZ) 1992-ben született Budapesten. Versei 2010 óta jelennek meg nyomtatott és online folyóiratokban. Tömegvonzás című kötete 2016-ban jelent meg. Szőllőssy Balázs 1981-ben született. Költő, szerkesztő, a Fiatal Írók Szövetségének Titkára. Megjelent kötete: A szabadság két jelentése (2010). Bíró Árpád Levente 1993-as születésű, nagyváradi író, a Szigligeti Színház kommunikációs felelőse. A szöveg performativitása érdekli. Leginkább drámával és lírával foglalkozik.

 

 

 

Tasnádi-Sáhy Péter frissen végzett színházrendező, a Várad folyóirat szerkesztője a beszélgetés moderátora/terelőjeként olyan zavarba ejtő alapkérdéssel kezd, hogy mi az irodalom. Tehát, ha ez most egy Wikipédia szócikk lenne, nagyjából a következőket tudnánk meg. Íme. Szőllőssy: nem definiálni kell, hanem kommunikálni egymással. Nem az irodalmi kánon a fontos. Hyross: az irodalom lehetőség a kreativitásra és több, mint a belső (lelki) történések szublimálása. Bátran kell írni, az “elég jól” nem lehet cél. Bíró: az Élő Várad ki akarja vinni az irodalmat a térbe, ezzel kísérletezik. Tasnády-Sáhy: kortárs kultúrát kell építeni. A kultúra közösség nélkül nem működik.

 

Aztán a klasszikus filozofálós felütést követően a srácok végre verset is olvasnak. Fel, nekünk, egymásnak. Szőllőssy város-rétegződéseket feszeget a Bugge Wesseltoft-koncertek közötti évek summázásával. (Azt mondja, egyébként jó kis jazz zene.) A városrétegek témája egy szép asszociációs folyamatot indít be. Hyross szerint a város nagyon jó játszótér irodalomcsináláshoz. A standard irodalmi közeget ki lehet nyitni, a diverzitást pedig ki kell használni. Fel is olvassa egy szövegét. Tasnády-Sáhynak erről eszébe jut saját versideálja: olyan szöveg, mely személyességében univerzális távlatokban is értelmezhető. Ezzel amúgy nagyjából mindenki egyetért, és rá is térnek az irodalmi közeg minőségének feszegetésére. Szőllőssy a “szabadság kis köreit” említi, és a gondolatmenet eljut odáig, hogy irodalmat csinálni, irodalmi közegben létezni amolyan alternatív valóság/menedék. Tasnády-Sáhy marad az univerzalitásnál, azt mondja, az irodalomban a személy univerzális személy. Nem a karórám márkája vagyok, meg ilyenek. (Nekem erről a Harcosok Klubja jut eszembe, nem meglepő módon.)

 

 

 

Ezek után Bíró beszél egy kicsit az Élő Várad munkásságáról: különböző műnemek konvergenciájáról van szó, az irodalom a színház, a tánc, a zene együttesében történő átlényegüléséről. Ezután két olyan szöveget olvas fel, amelyek egy-egy ilyen performanszra készültek. A beszélgetés végét az egyre oldottabb és lazább hangulatból sejtjük meg, no meg abból, hogy a fináléban a költők már inkább csak felolvasni akarnak, mert jóllehet, költészet nyelvén azért jobban esik közölni a közlendőt.

 

És a sejtés beigazolódik, véget ér az első FISZ-Élő Várad kerekasztal beszélgetés. De azért tartjuk a frontot. Az igazi világ- és irodalommegváltás csak ezután következik egy másik, szögletes asztalnál. Egészségünkre!

 

 

 

 

Megosztás:Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on Twitter