Halálra valósítjuk önmagunk




 

„Valósítsd meg a benned rejlő potenciált! Optimalizáld az egészséged és az idődet, hogy minél aktívabb és produktívabb lehess!”Zavaróan ismerős mondatok, hiszen állandóan ilyen és ezekhez hasonló ígéretekkel bombáznak mindenféle önjelölt coach-ok, bambuszguruk, fitneszmilliomosok és insta-influenszerek. Mégis, miközben elvileg ott lubickolunk a szabadság nagy tengerében, egyre többeket rántanak magukkal a kiégés vagy a mély depresszió tapadókorongjai. A tökéletes polgár tudatos, egészséges, jól kereső, munkamániás. Aki nem monetizálja a hobbiját, aki nem haszonelvűen tölti szabadidejét, akinek nem elég tudatos az étrendje, az gyanús. Megszámlálhatatlan lehetőség között kapkodunk, miközben a megvalósítási hajszában halálra valósítjuk magunkat.

 

Byung-Chul Han dél-koreai származású német filozófus erre a jelenségre próbál magyarázatot és fogalmi kereteket szolgáltatni. A munkamánia, a hiperaktivitás – és az emiatt kialakuló figyelemzavar – elhomályosítja a munka és a szabadidő közötti határvonalat. Megszűnik az unatkozás, az elmélkedés, az ünnep ideje – azaz azok az állapotok, amikor az ember nem céltudatosan cselekszik, hanem átengedi magát a szemlélődésnek, az átélésnek.

 

Mivel haszonelv tagolja az időt, minden egyes pillanatot agyonnyom a produktivitás kényszere. Az ember ideális termelőgéppé alakul a neoliberális kapitalizmus számára. Már nincs szükség diktatórikus, elnyomó hatalomra, hogy az embert munkára kényszerítse. Ehelyett a termékenység mókuskerekében rohangálva hajtjuk a kapitalizmus malmára a profitot. „Az önmagunk általi kizsákmányolás hatékonyabb a mások általi kizsákmányolásnál, mert együtt jár a szabadság érzésével. A kiégés első jele paradox módon az eufória. Euforikusan állunk neki dolgozni. A végén pedig összeomlunk.”

 

A kiégés társadalma nem könnyed olvasmány, viszont pontos diagnózisa a túlpörgetett társadalom szimptómáinak.

 

Byung-Chul Han: A kiégés társadalma. Ford. Miklódy Dóra – Simon-Szabó Ágnes. Typotex, Budapest, 2019.