hararban esik




Kett Groza János: Azt hiszem, egy angyalt álmodtam

 
 
(részletek arthur rimbaud afrikai verseiből)

 
 

tetováltatni fogom a testemet

ocsmány akarok lenni akár egy mongol

(kökény szemeim – régi gall vonásom

feneketlen tóként világítanak majd

mikbe régen beleszédült annyi nő

és legalább egy ronda férfi – verlaine úr)

hiszen a művészet nem szavakban áll

hanem az élet megváltoztatásában

 

a bálványimádás és a nagyszerű

paráznaság is gall őseimtől valók

tán jószágnyúzónak is príma lennék

ha nem irtóznék úgy minden mesterségtől

és mily nagy az isten vagy a természet:

lustaságomat e sótűrő varangyot

elfödte nyelvem álnok cifrasága

bár keresztbe szalmát nem tettem hogy éljek

 

de most mégis mint szorgos hangya járom

abesszínia valószerűtlen táját

gyalog karavánnal lóháton – mindegy

rabszolgát árulok aranyat és fegyvert

ily messzire vagyok a költészettől

s ilyen közel – a létező legközelebb

hiszen a kör ha bezárult a kezdet

és a vég eggyé válnak

 

hararban esik

 

 

*

 
egy idő után már nem vigasztalt semmi

nehezebb volt játszani a boldogat

csak émelygést zsibbadást hozott az abszint

szürkének fádnak láttam a dolgokat

 

gall őseimnek vad részeg tivornyája

szívem csarnokában már alább hagyott

és a nemtelen mámorok asztalára

a duhaj bacchus bort többé nem hozott

 

egyre sósabb lett íze a szerelemnek

vállamról elszállt a katicabogár

csak az láthat jól ki csukott szemmel nézi

ezt az örökmozgót mely lassan megáll

 

eljátszhattam volna tán még a poétát

de a múzsacsók már hidegen hagyott

és nincs rosszabb a földön a hazug versnél

hát inkább jó pénzért rabszolgát adok

 

és meg is veszek bármit értéke alatt

e barbár néptől hogy úri főnököm

jó haszonnal adjon túl a portékánkon

míg én afrikában nézem köldököm

 

uramisten milyen haszontalan a vers

toll helyett inkább ekeszarvat fogna

az a sok száz széplelkű piperkőc majom:

a gabona a könyvnél jobban fogyna

hánynom kell ha nagy ritkán arra gondolok

miféle költők élnek otthon nálunk:

szépelgő buzik és dühös impotensek

rossz könyvek nyomnak agyon: ez halálunk

 

egykor lelkes voltam – hittem ebben-abban

ma már fáradt unott békés bölcs vagyok

hisz a művészetnek oka van s nem célja

de énbelőlem már elveszett az ok

 

 

*

 
apám katonatiszt volt elhagyott minket

ily zabolátlan kölyök ezért lettem

tán jó lett volna néhány atyai pofon

és pár tanács mondjuk a szerelemben

 

magamnak kellett lassanként megtanulnom

mire képes a test e vézna urna

ha hanyatt dől a lány mit is kéne tennem

s van úgy hogy jó a mozdulat ha durva

 

hogy kell elszédítni mások feleségét

s párbaj helyett jobb ha kereket oldok

ha a férj fegyverrel s két jókora szarvval

jön énfelém mert megtudta a dolgot

 

hogy szép a szűzlány de ügyesebb a céda

kire azért aggatták ezt a nevet

mert a szerelemben kissé mohó léha

– mint mi férfiak – és gyakrabban nevet

 

hogy nincs szebb asszony a bukott feleségnél

ki érted újra megint csak elbukik

hogy az erkölcs csak az elme gyöngesége

és minden szabály mi megköt: elbutít