Hatások




Csillag István: Belső tájak II

 

 

zsibbad

 

 

bőröd alatt a hangyák bolyokat építenek

kiskorodban anyád megtiltotta

hogy kolóniájukat elpusztítsd

kötelező példáját követned

pedig most élveznéd igazán

a magányt

 

minden éjjel másvalakivel

így akarod megtalálni

organizmusod másik alkotórészét

 

vérkeringésed folyamatosan romlik

ezzel magyarázod hogy annyi év után

sem szűnt meg a zsibbadás

 

ami csak akkor múlik el

ha méhedbe költözve a hangyák

petéket rakhatnak utódod bőre alá

 

 

lüktet

 

 

ha egy napon feketébe borulsz

és szívverésed lüktetéssé változik

vénásan kell adagolnod a fájdalomcsillapítót

mert ereid gyökerekként futnak szét

a szívednél annál az amazóniai fánál

amely csak egy másik fa köré képes nőni

 

kevésbé érzed majd a támasz hiányát

belenyugszol a természet körforgásába

és tisztelettel mondasz hálát

hogy végleges elkorhadása előtt

még felhívta magára a férgek figyelmét

 

benned a facsonk sosem fog elbomlani

örökké látható lesz ahogy törzsed

egy immár üres térhez ragaszkodik

 

 

 

törik

 

 

(1)

apád testét pólyába csavarod

anyád terráriumba fekteti őt

és fekete özveggyé változik

ez a természet rendje

mondogatod a látogatóknak

közben belülről lehelsz párát

az üvegfalakra

 

maréknyi föld vagy a terrárium alján

nem tudod lebomlasztani

 

 

(2)

ki akarjuk irtani a rovarfóbiádat

mellkasod mézzel kenem be

hernyókat ragasztok rád

hónapok múlva olyan leszel

mint egy lepkegyűjtemény

 

félelmed idővel rendszerré alakul

próbálja kihúzogatni öklödből

a gyerekkori üvegszilánkokat

 

 

 

löket

 

 

ha fellegekben nem járhatsz a folyót

kell választanod az első löketek megfelelő

erőt nyújtanak további kilengésekhez így

csiszolódnak zsebedben a kövek

kőtáblákká melyekbe most a sorsod

van vésve engedj a merülésnek adj utat

a tisztulásnak képezz csatornákat

légutaidból hagyd hogy pikkelyek

szakítsák fel bőröd kimosva korhadó

csontjaid bár a szárazföldről mentőöv

érkezhet emlékezz kint minden hétszer

súlyosabb de ne aggódj hamarosan

vízeséshez érkezel ott egy szivárvány

körbeöleli a zuhanást miközben

feledésbe merülnek elérhetelen álmaid

 

 

 

gégészet

 

 

ha magyarázatot keresel bűntudat nélkül

nyiss rá mindig nyúlj mélyebbre feszítsd szét

az állkapcsát ne állj meg a nyelvénél körmöddel

reszeld torkát csiszold hangszálait ha továbbra is

szótlan egy porctöréssel keresztezd nyelő és

légcsövét így már könyökig benne lehetsz

gyomrában tapogatózz általad kimondott

emészthetetlen vádak után mert ő csak nyelte

azokat nem számítva a székrekedés kínos csendjére

amikor harmadjára kopogtattál a mosdó ajtaján

 

 

Nagy Zalán 2003-ban született Marosvásárhelyen. Jelenleg is ott él, líceumban tanul. A miskolci Deákpoézis verseny különdíjasa 2019-ben. Ez az első közlése nyomtatott folyóiratban.